2010. június 27., vasárnap

Dylan & Damian

Dylan & Damian

- Hemsworth - jött oda Damian, majd figyeltem ahogy ravasz mosolyra húzza a száját. Ez is mit bóklászik erre? Csak nem az Anderson csaj körül csámborog? Nem baj, amíg nem Goldwinnal szemezget, élhet.
- Niel, haver - fogtam kezet vele, majd felálltam és pár méterrel arrébb sétáltunk. - Esetleg, valamit akarsz is tőlem, vagy csak untad a magányt? - néztem rá komolyan, de közben szememet végig a szőke mardekároson tartottam. Nem is értem mit akart Dankey-től. Hozzám képest Dankey csak egy idióta, szerencsétlen, bunkó volt, aki még azt se tudja mi kell egy nőnek. Eddig távolról figyeltem, de most, hogy elment, teljesen szabad a pálya.
Ahogy pár percig csendben állt mellettem Damian, ránéztem és követtem pillantását, mellyel Andersont tűntette ki. Gondolhattam volna. Se baj, ha a két csaj barátnő, mi is mehetnénk ketten.
- Mire gondolsz? - kérdeztem tőle, és most már zsebre tett kézzel bámultuk az asztalnál ülőket.
- Számításaim szerint, mind a ketten ugyan arra gondolunk - ravasz vigyor terült el mind a kettőnk ajkain, majd összenéztünk, és elindultunk a lányok felé.
- Reina, hagy mutassam be nektek egy jó barátomat, Dylan Hemsworthot - magyarázta Damian, de a három lány csak ridegen ült, még ránk nézni sem akarták. Pedig Goldwin, ugyis az enyém leszel.
- Már találkoztam a három hölgyeménnyel - küldtem a lányok felé egy kaján vigyort, majd átvettem a szót. - Egy póker party? Aki nyer... hm... nem is tudom, mondjuk a másik csapat kedvére tesz - vigyorogtam a lányokra, majd Damian felé néztem.
- Itt és és most csajok? - kérdezte, majd vártuk válaszukat. Goldwin, az enyém lesz, Damian megkaphatja Andersont.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése