Stefani

Steff

Hogyan lehet az embernek jó napja ,mikor hajnali nyolckor arra kel ,hogy hét idióta pasi röhög a szobájában? Hát szóval ez se lesz egy ragyogó nap. Nem elég ,hogy három órával ezelőtt aludtam el, most meg már fel kell kelnem. De még ezek az idióták is itt vannak.
- Tűnés... - Nyögtem fáradtan ,miközben kitöröltem csipáimat és a tükör felé indultam. Ekkor éreztem ,hogy derekamat valaki átkarolja és a nyakamba csókol.
- Jó reggel... - Hallottam a bársonyos hangot amitől bármikor meg tudok nyugodni.
- Jake ne legyél már ennyire érzelgős mond ,hogy szia cica hallottuk mit csináltál este... - Villámgyorsan fordultam meg a gúnyos megjegyzésre ami az ágyamon ücsörgő kis féregtől érkezett. Ezt nem hiszem el. Honnan tudhatták meg.
- Fogd be Drakula... Komolyan néztél már tükörbe? Olyan fehér vagy mint aki még életébe nem látott napot. - Szólalt meg Jack is. Tényleg kiváló nevet találtak Davidre ,hiszen tényleg úgy festet mint egy vámpír. Hófehér bőr, ami tökéletes volt, hollófekete haj. Csak a fogak nem stimmeltek. Nah, mindegy. Nekem jelenleg más problémáim vannak.
- Na, jó akkor most tűnés. - Morgott Jake és láttam szemében a fájdalom és a gyűlölet kavalkádját. Ezt pedig a bandája is látta ,mert pár másodperc múlva már csak ketten voltunk a szobában. Megfagyott a levegő.
- Várj egy pillanatot. - Szóltam, felkaptam a ruháimat és beviharzottam a fürdőbe. Nah, szép. Én vagyok a bűnös és én menekülök.

Pár percel később magabiztosan nyomtam le a kilincset és kiléptem a sötétbarna kemény és rideg ajtón. És Jaket pillantottam meg. Arcáról ugyanezeket a vonásokat olvastam le. Remek. Stefani ezt jól megcsináltad! Mintha mi sem történt volna odaléptem a tükör elé és megigazítottam tincseimet ,majd elegánsan egy kontyba tűztem del ,amiből pár tincs izlésesen és huncutul kilógott.
- Most mit akarasz hallani? Azt ,hogy sajnálom? Mert akkor tessék sajnálom. De már megtörtént, nem tehetek érte semmit. Ne csináld már ezt... - Néztem ahogy ridegen felál és az ajtóhoz sétál. - Jake kérlek... - Könyörögtem ,szememből pedig egy könnycsepp csúszott ki.
- Ezt már párszor eljátszottuk. - Lehelte kimérten, hiába mutatta ridegségét átláttam maszkján. Minden maszkon átláttam. Ciáén is. Mindig láttam érzéseiket, hiába titkolták.
- Most ne tettesd azt ,mintha te még sosem hibáztál volna... - Dobtam felé eghy kispárnát. Miután egy gyors mozdulattal elkapta csend lett a szobában, kínos ,fusztráló csend. Mindig utáltam az ilyet. Sőt rühelltem. - Kérlek. Tudod milyen rossz érzés az ,hogy szinte megfújtotok? Most is még fel se keltem de itt voltatok mind a heten. Értsd már meg ez nekem így nem megy. - Hiűába beszéltem hozzá, még is a tükörképemet bámultam. Kék szemeim csillogtk ,mintha sírnék, de egy könnycsepp sem távozott ki rajtuk. Hallottam ,ahogy kinyílik, majd becsukódik az ajtó, de nem néztem oda. Csupán felvettem nyakláncom ,és egy kis sminket tettem fel arcomra, hogy eltakarjam az álmatlanságtól karikás szemem ráncait. Majd körbemértem magam mégegyszer. Egy fekete miniszoknya volt rajtam és egy fehér flitteres passzolós pólót, hozzá pedig egy fekete bőrkabátot, jah és egy közepesen magassarkú szandált. Viseletem remekül tükrözte hangulatomat.

Tíz óra volt kimor kiléptem a klubhelyiségbe. Tudom most meg kellene keresnem Ciáékat ,de semmi kedvem sem volt hozzá. Röstelltem mert imádtam a három lányt. De most gondolkoznom kellett kicsit. De itt már azt sem lehet. Gondolom teleharangozták az iskolát ,hogy Stefani Kuk a Griffendél Prefektusa megcsalta a Mardekár Csapatkapitányát Jacob Acerlotot. Mert épp ebben a pillanatba csapódtak mellém a tegnap esti jómadarak.
- Ugyan, ne szomorkodj már. - Ölelt át az az álszent Patrick. Persze nem sokáig pihentette karját a vállamon ,mert egy haragos lökéssel letaszítottam kezét.
- Kihasználtad az alkalmat... - Mérgelődtem. De végül vele és két haverjával töltöttem a délelőttöm.

Éppen az udvaron sétálgattunk ,mikor egy kósza pletyka csapta meg fülem. "Póker party ,a tekergő szobában" Mi van? Játéktermet csinálnak a titkos helyünkből? Hát ezt nem hiszem el. Gyors tempóra fogtam lépteim és a kastély felé rángadtam Patrickot. Jah, hoppá őt minek is húzom magammal?
- Figyelj van egy kis dolgom ,majd izé... később összefutunk ,szia. - Nyomtam egy puszit arcára és háta mögé kezdtem integetni. - Sziasztok. - Kiáltottam a két fiúnak. Bevallom még is csak jól jött a társaság. Talán egy időre el is felejtettem Acerlotot. Nah, jó most indiccs kiosztani ezeket a szörnyű lánykákat.

- Itt mi a jószagú Merlin folyik? - Léptem be határozottan az óriás faragott mintás ajtón. Vicces volt ,hogy Mia épp most hozta fel a "hűséges" szót. Hát ezt én jelen pillanatban nem használnám, de ő tudja. - 8kor keltem. - Védekeztem. Mert épp le akartak hurrogni ,hogy meddig alszom. - Jah, aludni mertem 3 órát. Akasszatok ám fel. - Dünnyögtem ,közbe nagy szemekkel figyeltem Rei összefoglalóját. Az szép. Ma senkinek sincs jó napja.
- Ki terhes? - Néztem ijedten a lányokra. Mia.... Hát ezt nem hiszem el. És akkor még rám mondják egyesek ,hogy cafka vagyok. Jah, meg Ciára, de rá tényleg ráillik ez a szó.
- Jajj, annyira sajnálom. - Öleltem meg átérzően Pruet ,majd hírtelen elengedtem mert nyílott az ajtó. Szóval igaz a pletyka ,tényleg kaszinót nyitottunk. Jéh, Damien... Fújj... Az idióta nagyképű állat. Noh, meg ez a még idiótább vadbarom. Szép emberek. Ekkor újra kitárult az ajtó. Matt, nah őt például egész jól bírtam ,és ...hát ez meg mit keres itt?
- Tünj innen! - Parancsoltam Jakere ,de persze esze ágában sem volt eltűnni.
- Én is épp ezen gondolkodtam. Christina épp a szobámban vár. - Nézett rám kissé undorodva, de még is láttam szemében a fájdalmat. Nah, remek. Most játszani fogja a macsót.
- Szemét... - Tátogtam és sértődöttem az asztalhoz ültem.

Bevallom untam a játékot. Nem ittam meg azt a löttyöt. Inkább elraktam hátha még szükségem lesz rá. De az tény ,hogy pókerezni nagyon tudtam, így Reiéknwk fel sem tűnt az ,hogy nem ittam meg azt a szart. A játék után elszabadult a pokol. Mia és Matt eltűntek, Cia Dylannel, Reina pedig Damiennel veszekedett. Nah meg itt volt az exem, vagy nem exem. Nem tudom már. Aki úgy tett mintha itt sem lennék.
- Nah, jó. Kifele most... - Szegeztem rá pálcámat, pedig mint Reina mondaná az én idegeim is kötélből voltak, de most már elég volt. Nem történt semmi ,csak ő fúj fel minden apróságot világ nagyságúvá.
- Jól van ,na úgy is van jobb dolgom. - Vetette oda és már ki is lépett az ajtón.
- Álljatok már le... - Üvöltöttem amilyen hangosan csak tudtam. Csend lett. - Cia megtennéd ,hogy felöltözöl? - Rebesgettem szempilláim. - Ti pedig kifelé, most... - Néztem a két fiúra dühösen...