2010. június 26., szombat

Zoe

Zoe

Unottan beszélgettem Briannel. Néha benyögtem egy "aha"-t vagy "értem"-et, de az egész társalgás alatt Darrent figyeltem. Nem jönne ide. Dehogy, Ő meg az a hülye férfi büszkesége.
- Ne haragudj, Brian. Késöbb beszélünk - mentegetőztem, majd célba vettem Darrent, aki egyedül álldogállt. Határozottan sétáltam elé, majd mikor eléértem, dacosan néztem fel rá.
- Miért kell neked mindig mindenen megsértődnöd? És ne mond hogy nem. Mindig átveszed az "Énvagyokaridegcsávó" álarcodat, és ott hagysz. Én meg találjam fel magam, de az se mindegy, hogy mit csinálok. Ha meg véletlen tűrök és veled vagyok, öt percen belül jön Reina - magyaráztam neki ridegen, de nem bírtam, hogy nem szólal meg, így nem megragadtam a karját és elkezdtem kifelé vonszolni. Ahogy a lépcsőhoz értünk, a falnak dőltem, majd magamhoz húztam Darrent és megcsókoltam. Karjaimat átfontam nyakán, majd egyik lábamat felhúztam, és hagytam, hogy végig simítson rajta.
- Legalább azt mond meg, csók közben is rágondolsz? - kérdeztem őszintén, szemébe nézve. - Nem akarom tudni, menjünk fel. Már tiszteletünket tettük, Abigail elboldogul egyedül is. Vagy majd sietünk - vigyorogtam rá, majd már el is keztem levenni nyakkendőjét, miután újra megcsókoltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése