Patricia
- Anderson, ha még egyszer hozzá nyúlsz bármelyik ajtóhoz, szét átkozlak - üvöltöttem teljesen kikelve magamból, mikor Reina Anderson már megint hatkor elhagyta a szobánkat. Jörőre kérvényezek neki egy saját hálószobát, de valahol az északi sarkon, hogy mindig késve érkezhessen. Nem is értem, hogy képes ilyenkor felkelni. Jó, mondjuk valahol megértem, mert aki már este hat órakkor itt punnyad az, nem tud annyira jól aludni, mint mondjuk én, vagy drága Stefani barátnőm, akivel hajnalig jártuk a folyosókat. Végülis, már nincs olyan része a kastéylnak, ahol mi ne lettünk volna. De ha még ketten lettünk volna, de ugye Stefaninak mindig vannak azok a jó ismerősei, akikről a végén kiderül, hogy pasik. Ha jól emlékszem, hajnali négy volt, mire visszakeveredtem, és utána még lezuhanyoztam. Én ma el fogok aludni az órákon, semmi kétség.
Miután Reina hangját már nem hallottam, kitámojogtam az ágyamból és megközelítettem a fürdőszobát. Egy óra biztosan eltelt, mire újra kiléptem, most már kevésbé fáradtan. Hajamat kiegyenesítettem, majd kisminkeltem magam. Öltözködés. Korán reggel. Na, most segítsen valaki, hogy legalább a színeket lássam. Végül felvettem egy rövid farmer szoknyát, hozzá egy mélyen dekoltált, sötét zöld, pántos, selyem felsőt, és cipőim keresésére indultam. Azok sem voltak meg soha. Fekete magassarkúmat vajon hol találtam meg? Hát persze, hogy Anderson ágya alatt. Megölöm egyszer ezt a csajt. Esküszöm, hogy nem fejezi be az iskolát. Még egy fekete dísz övet csattoltam fel, majd elindultam a nagyterembe. Reggelizni ugysem tudok.
Éppen leültem Reina mellé, mikor éreztem, hogy valaki mellém telepszik és megcsókol. Deniel. Nincs hozzá kedvem.
- Anderson, én vásárolok neked. Altatót - mondtam gúnyosan barátnőmnek, majd magam elé húztam egy forró cappuchinot. - Találd ki, hol volt a cipőm. Az ágyad alatt. Te is tudsz takarítani - néztem rá gunyorosan, majd ahogy Den elment, Reinához fordultam.
- Nem Deniellel megyek, jó lenne, ha nem reklámoznád. Mással lesz programod. Még meggondolom, hogy érted félbe hagyjam-e - húztam széles vigyorra ajkaimat. - Induljunk, még Pruekkal is beszélni klellene.
- Worren, hosszú volt az éjszaka? - néztem végig a lányon lenézően, majd neki dőltem a falnak. - Gyerekek, Kukkot fel kell kelteni.
- Anderson, ha még egyszer hozzá nyúlsz bármelyik ajtóhoz, szét átkozlak - üvöltöttem teljesen kikelve magamból, mikor Reina Anderson már megint hatkor elhagyta a szobánkat. Jörőre kérvényezek neki egy saját hálószobát, de valahol az északi sarkon, hogy mindig késve érkezhessen. Nem is értem, hogy képes ilyenkor felkelni. Jó, mondjuk valahol megértem, mert aki már este hat órakkor itt punnyad az, nem tud annyira jól aludni, mint mondjuk én, vagy drága Stefani barátnőm, akivel hajnalig jártuk a folyosókat. Végülis, már nincs olyan része a kastéylnak, ahol mi ne lettünk volna. De ha még ketten lettünk volna, de ugye Stefaninak mindig vannak azok a jó ismerősei, akikről a végén kiderül, hogy pasik. Ha jól emlékszem, hajnali négy volt, mire visszakeveredtem, és utána még lezuhanyoztam. Én ma el fogok aludni az órákon, semmi kétség.
Miután Reina hangját már nem hallottam, kitámojogtam az ágyamból és megközelítettem a fürdőszobát. Egy óra biztosan eltelt, mire újra kiléptem, most már kevésbé fáradtan. Hajamat kiegyenesítettem, majd kisminkeltem magam. Öltözködés. Korán reggel. Na, most segítsen valaki, hogy legalább a színeket lássam. Végül felvettem egy rövid farmer szoknyát, hozzá egy mélyen dekoltált, sötét zöld, pántos, selyem felsőt, és cipőim keresésére indultam. Azok sem voltak meg soha. Fekete magassarkúmat vajon hol találtam meg? Hát persze, hogy Anderson ágya alatt. Megölöm egyszer ezt a csajt. Esküszöm, hogy nem fejezi be az iskolát. Még egy fekete dísz övet csattoltam fel, majd elindultam a nagyterembe. Reggelizni ugysem tudok.
Éppen leültem Reina mellé, mikor éreztem, hogy valaki mellém telepszik és megcsókol. Deniel. Nincs hozzá kedvem.
- Anderson, én vásárolok neked. Altatót - mondtam gúnyosan barátnőmnek, majd magam elé húztam egy forró cappuchinot. - Találd ki, hol volt a cipőm. Az ágyad alatt. Te is tudsz takarítani - néztem rá gunyorosan, majd ahogy Den elment, Reinához fordultam.
- Nem Deniellel megyek, jó lenne, ha nem reklámoznád. Mással lesz programod. Még meggondolom, hogy érted félbe hagyjam-e - húztam széles vigyorra ajkaimat. - Induljunk, még Pruekkal is beszélni klellene.
- Worren, hosszú volt az éjszaka? - néztem végig a lányon lenézően, majd neki dőltem a falnak. - Gyerekek, Kukkot fel kell kelteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése