- Fogalmam sincs, miről beszélsz. Egyébként meg megszokhattad volna, hogy rajtad, Abyn és Reinán kívül mindenki előtt meg van az állarcom. Mégis, hogy tarthatnám meg a megközelíthetetlen vámpír látszatát enélkül? – kérdeztem vissza. Énvagyokaridegcsávó? Ennél röhejesebb jellemzést még nem igen hallottam magamról. Rendben, akkor énvagyokaridegcsávó. Hát ez nagyon nagy. Hagytam, hogy kivezessen a teremből és szinte rám vesse magát, amit őszintén szólva nem igazán bántam.
De esküszöm, fejbe lövöm magam most már a hülye féltékenykedése miatt.
- Miss. Crawford, elárulná nekem, hogy it kezdhetnék én egy férjes asszonnyal, akinek már egy szinte felnőtt lánya is van? Nem értelek téged. Még az átlagnál is féltékenyebb vagy. – forgattam meg a szemeimet, majd egy hirtelen mozdulattal felkaptam, aztán becsaptam magunk után a szobám ajtaját.
- Egyetértek, szerintem Abigail elboldogul egyedül is az ötszázadik bálján. – vigyorogtam, majd érdeklődve pillantottam le a még mindig a karomban tartott szőkére.
- Hmm… kivételesen megadom neked a döntés lehetőségét, a helyszínnel kapcsolatban. – vigyorogtam gonoszul. – Asztal, kanapé, fürdő, ágy vagy esetleg a kandalló előtti perzsaszőnyeg? Személy szerint én mindegyikre szavazok, tehát haladjunk sorban. – mosolyogtam, majd hátradöntöttem Zoet a kanapén és majdnem felnevettem a lány kissé döbbent ábrázatán. – A szokásosnál egy csöppet nagyobb az étvágyam. – mondtam ártatlanul pislogva, majd egy gyors mozdulattal megszabadítottam a ruhájától, amit egy halk recsegés követett.
- Nos, ennek annyi. – konstatáltam, majd folytattam az előbbi foglalatosságomat. Aprócska harapásokat ejtettem Zoe nyakán, száján és dekoltázsán, amik persze másodpercek alatt beforrtak, de meglehetősen élvezhetőek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése