Halkan kuncogni kezdtem mikor Zoe szépen leesett a kanapé mentén.
- Én nem röhögök, csak kulturáltan vigyorgok. Nem ugyanaz ám. – nevettem, majd visszahúztam. Felkaptam az asztalon lévő üveget, ami vért tartalmazott és beleittam. Mikor pedig feltett egy kérdést, kishíjján ráköptem mindent ami a számban, volt de aztán csak félrenyeltem és heves köhögő rohamot kaptam. Hogy tessék?!
- Mit?! Gyereket? Ez most… hogy jön ide? Ugye nem célozgatsz valamire? – néztem a szőkére rémülten. Gyerek?! Jézusom. Dehogy akartam! Vagyis… még életemben nem gondolkodtam ilyesmin. Mégis minek az?
. Minek kérdezel ilyeneket? Megijesztesz. – mondtam homlok ráncolva. – De nem, szerintem sosem akartam. Ez nagyon nem nekem való. Engem nem igazán kedvelnek a gyerekek. Legalábbis azt hiszem, mert eddig próbáltam jó messzire elkerülni őket. Rosszabbak, mint egy hisztis nőszemély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése