Sebastian

Tim

Élveztem Zoet kínozni? Vagy csak azért csináltam ,hogy megmutassam mitől féltettem? Erre a kérdésre magam sem tudtam volna válaszolni ,hiszen most épp fájdalmat okoztam neki azért ,hogy lássa mitől akartam óvni, de nem bántam meg. A fene sem tud ezeken a zűrös ügyeken kiigazodni. A lényeg az ,hogy abbahagytam és feszülten figyeltem Zoet.
- De ezzel nem segítesz ,értsd már meg. Elegem van ebből az egész vezéresdiből. Elhiszed ,hogy ha most lehetne visszamennék a múltba ötödikes koromig? És mindent máshogy csinálnék? De nem lehet... - Néztem ridegen a tükröt és magamat, nagyon megváltoztam. - Nézz csak rám. Annyit öregedtem négy év alatt mint más 10év alatt. Elveszítettem az egyik legjobb barátomat. A másik... a bátyád... vele pedig nem tudom mi van. Néha úgy érzem mintha egy idegen lenne. Tucatszor találkozunk egy nap ,de van mikor hetekig nem beszélünk. Valóban ,igazad van. A halálfalóság maga a mámor. Csak mutatnád meg nekem is a jó oldalát. Érted már miről beszélek? - Néztem le rá ,még mindig ridegen, de legszívesebben magamhoz öleltem volna és el sem engedtem volna karjaim közül ,talán soha sem.

- Nem tudsz te semmit... Minek is beszéltem eddig neked? - Vágódtam ki az ajtón és úgy vágtam be magam mögött, hogy hallottam a fa reccsenését. Király az ajtót is összetörtem. Méghogy öljem meg? Hát nem tudnám...