2010. június 26., szombat

Zoe

Zoe

Na, végre kiengedett. De ezt ennyivel nem ússza meg. Engem senki nem fog büntetlenül bezárni egy ketrecbe aztán pedig megzsarolni. Kézen fogtam, majd húztam magam után. Egy vámpír kastélyban voltunk, mit már évezredek óta nem használ senki. Mióta Darren megmutatta, én vagyok az egyetlen látogatója. Brendont kézen fogtam, majd rángattam magam után. Vége van, így megszégyeníteni, büntetlenül nem lehet. Ahogy leértünk a pncehelyiségekbe, egy fekete ajtón löktem be a férfit, majd én is beljebb mentem. Ez a saját lakosztályom volt, én csináltam meg magamnak, mert szükségem volt egy dolgozó szobára. Azóta kicsit már átalakítottam és itt akár élhetnék is, de nem sokáig bírnám egyedül.
Ahogy a baldachinos ágyhoz értünk, a szélénél megálltam, közelebb húztam magamhoz, majd amikor ajkaink már majdnem összeértek, elfordítottam az arcom és egy határozott mozdulattal az ágyra löktem Brendont. Levettem magamról a kabátot és a cipőt is. Visszafordultam Brendonhoz, majd két bilincset hívtam magamhoz.
- Brendon, te sem hihetted, hogy hagyom, hogy egy pofonnal megúszd amit tettél. Te, engem, nem zársz sehova, főleg nem egy ilyen ketrecbe. Nagyon nagyon rossz ötlet volt - magyaráztam neki, miközben a bilincsek zárjával bíbelődtem. Brendon készült felülni, de ekkor visszalöktem és elhelyezkedtem a derekán, majd két kezét a feje felé húztam. Mielőtt még bekapcsolhattam volna a karpereceket, maga alá fordított, és fordított helyzetben voltunk.
- Darwin, azonnal szállj le rólam. Megmondtam neked, hogy sétálni se mennék veled. Azonnal szállj le rólam - rángatóztam, majd az egyik bilincset sikeresen a kezére kapcsoltam, csak azt nem vettem észre, hogy a másik fele meg rajtam van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése