Sebastian

Tim

Nem tudom miért izgatom magam ennyire egy ilyen ökörség miatt, hiszen egyszerű. Csukott szemmel is betudok jutni a Griffendél toronyba, arról nem is beszélve ,hogy egy diák sincs a kastélyba, hiszen ki az az idióta aki később kezdi a szünidőt? Merlinem ,milyen szép évek is voltak, mikor odajártam. A tini fiúcska akinek semmi kötelessége sem volt, csak annyi ,hogy néha bejárni órákra és nem egy egész csapat ember irányítása. Nah, jó egy évet kibírtam suli nélkül, akkor többet is. Öreg vagyok és kész. Szépek vagyunk, mások ezt harminc évesen magyarázzák én meg alig 18 évesen magyarázom. Miközben ezek a kósza gondolatok suhantak végig fejemben már hopponáltam is az iskolába. Szerencse ,hogy ma volt a ballagás és semmi pajzs nem tartott vissza attól ,hogy a rejtett folyosó bejáratához hopponáljak. Végigsuhantam a közön és már tártam is a rozoga kép képében álló ajtót. Becsaptam hiszen úgysincs egy lélek sem ebben az ostoba helyiségben. Ekkor a kanapé mögül egy hófehér arc villant ki. Zoe... Ez meg mit keres itt? Nah, legalább most kiderítem mi a baja mostanában és miért érzem körülötte azt a bizsergést amit a halálfalók jelenlétében érzek. Hiszen rengetegszer megnéztem karját, de semmi. Ez pedig furcsa volt. Ekkor a szokásoshoz híven ismét kiabálni kezdett velem. Komolyan mondom ,hogy halálfaló a csaj. De amikor utána akartam szólni, már el is tűnt, nah ezzel is lehet ám beszélni.

- Zoe mi bajod van? - Nyitottam be a régi szobájába ,ahol nem egyszer már én is átvészeltem egy éjszakát. - Olyan furcsa vagy. - Öleltem át derekát. - Rossz érzés mi? Mármint az ,hogy elballagtál...