Összeszorítottam a fogaimat, mikor rátaposott a lábamra, de nem szóltam semmit. Remek, már azt is tudom, hogy ha fel akarom idegesíteni, egyszerűen csak Reináról kell neki áradoznom, vagy akár csak szóba hoznom. Szem forgatva hallgattam a hülyébbnél hülyébb kérdéseit és megjegyzéseit, de nem reagáltam rá. Nők… egyik se teljesen normális. Ő kérdezett, én csak válaszoltam, most meg úgy viselkedik, mint valami hisztis kislány. Pedig most tényleg semmit nem csináltam. Lachain. Csodálatos. Ennyitől nem fogok kijönni a sodromból, tehát kelletlenül odasétáltunk Abigailékhez. Aby már megint pattogott valamiért. Mikor odaértünk Lachain szemérmetlenül végigmért Zoet, mire egy fenyegető pillantással jutalmaztam. Csak azt próbálja meg. Egyszerűen nem igaz, hogy mindig mindenkinek az én nőim kellenek. Zoe már a második, akit minden harmadik férfi megpróbál elcsábítani.
- Csini vagy Zoe. – kacsintott Abe a szöszire, majd hozzám fordult. – Darren, a hajad. – mondta fogcsikorgatva, aztán meglátott valakit a tömegben, aminek hatására bűvölt magának egy művigyort és ellibegett. Egy percig farkasszemet néztem Lachainnal, majd megköszörültem a torkom.
- Hallottál már róla? – kérdeztem ridegen.
- Természetesen. Nem tudom, hogy mit forgatsz a fejedben Welles, de úgy sem fog sikerülni. Nem veheted át a helyemet. – válaszolta összeszűkített szemekkel.
- Majd meglátjuk. – húztam gonosz mosolyra a számat, majd figyeltem, ahogy elviharzik. Annyira szánalmas, hogy ilyen forró vérmérsékletű és mindentől felkapja a vizet. Ismételten elindultam az egyik kanapé felé, ahova levetettem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése