2010. június 24., csütörtök

Sebastian

Tim

Egyszer komolyan mondom tényleg elvágom ennek az idiótának a torkát. Mégsem tehetek úgy mintha semmi sem történt volna mert akkor mindenki kedvenc témája az lenne ,hogy a nagy Sebastian Acerlot megjavult. Na, ezt semmi képen sem hagyhatom. Persze ha akarom akár 5pec alatt megtalálhatom ezt a marhát, de végül úgy döntöttem adok neki egy kis időt.

Három nap bölcs meglátásom szerint még sok is. Éppen ezért hopponáltam épp most Brendonhoz. Hát a kinézetemről nem pont én jutnék szerintem az eszébe ,nézve bőröm színét mely most csokibarna színben pompázott. És persze testem alakja is más volt. Amint megérkeztünk megpillantottam Brendont. Vagyis nem teljesen ő volt, de végül is látszottak vonásai. Nah, és persze kinek a társaságában lenne Zoe ha nem az övében.
- Nézzetek körül bent! - Utasítottam társaimat, majd feltűnést nem keltve föl magamra elindultam a párocska felé. Majd hirtelen mit sem törődve Zova, Bredet a falnak taszítottam. Ugyan ebben a pillanatban nyertem vissza igazi testem.
- Látom még mindig nem nevelt meg senki... - Szóltam ridegen miközben nyakát az étterem külső falának szorítottam. - Hogy az a... - Nyögtem fájdalmamban. Mert lába legfájdalmasabb pontomon talált el. Szememből a fájdalom hatására egy könnycsepp csusszant ki, de nem hagyhattam ,hogy ezt bárki is lássa.
- Állj... - Üvöltöttem ,mert ahogy láttam szinte minden emberem a fiú után akarta vetni magát. - Ez az én dolgom lesz... - Szóltam még mindig parancsoló hangon. Majd Demetri felé fordultam aki ahogy kértem nem engedte Illát távozni.
- Engedd el azonnal! - Azért azt nem mondtam ,hogy fájdalmat okozzon neki. - Hol van? - Kérdeztem a pityergő lánytól. Majd mikor meghallottam a hely nevét csak odaszóltam Demetrinek és már mentem is. - Vigyétek haza a kisasszonyt Colenak pedig azt üzenem, hogy beszélni szeretnék vele. Nemsokára megyek... - És köddé váltam.

- Hogy mit akarok? Egy idióta vadbarmot keresek akinek az a célja ,hogy engem megöljenek. El akartalak engedni, de az iménti előadásod miatt már ebbe nem vagyok biztos. - Örjöngtem ,de nem mentem a közelébe ,mert félő volt ,hogy megfolytam. - Zoe ,miben segíthetek? - Néztem a lányra először, eddig úgy tettem mintha nem is látnám...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése