Zoe
Mikor bejött, magához ölelt és én legszívesebben elvesztem volna gyengéd ölelésében. Annyira jó lett volna, egy rövid időre visszamenni. Vagy, nem is rövid időre. Nem akarok elmenni, mert mindennek vége lesz.
- Mi az, hogy rossz.... - el is hallgattam. Megijedtem, hogy talán azért kérdezte, mert rájött. Egyszer ugyis rájön és akkor nem fog örülni. Már hogy is örülne egy olyan dolognak, amit megtiltott nekem. Azonban engem nem lehet egykönnyen visszautasítani. És mint tudjuk egy kis bájital csodákra képes. Gyerekjáték volt más bőrébe bújnom. Mikor azonban éppen a beavatás volt, Sebastiannak dolga volt. Pont mikor én kerültem sorra.
Ahogy a helyettese, Archibald lépett elő, magabiztosan néztem fel rá. Nem sejthettem, hogy Nathaniel is ott áll mellette, így mikor felemeltem taláromat, a derekamon lévő tetoválás kivillant. Hiába bújtam más bőrébe, ezt nem lehetett eltűntetni. Ekkor egy férfi lépett elő, kinek fekete csukja fedte arcát, nem tudtam, hogy Nate az, aki tudott a tetoválásról. Elrángatott, persze tiltakoztam ellene, és tagadtam, de egy bűbáj segítségével visszaváltoztatott. Szerencsére Archibáld ragaszkodott az új tagok beavatásához, így nem érdekelte, hogy ki is vagyok. Pedig páran hangoztatták, hogy mi is a nevem, és hogy Acerlot vezér ezt megtiltotta. Így történhetett, hogy börtönbe záratott. Nate emlékeit törölték. Mindig ő jár pórul. Mikor Sebastian elhagyta a kúriát, Archibáld magával rángatott és mivel nem voltam hajlandó lefeküdni vele, azt mondta életem legfájdalmasabb éjszakájában lesz részem. Hiába voltam vámpír, iszonyítos volt ahogy a sötét jegy beleégett hófehér, selymes bőrömbe. Nem a karomra kaptam, hanem a combomra. Ez idáig rajtam kívül egyetlen nő kapott ide jelet, de ő belehalt. Nem is csodálom. Igaza volt Sebnek, rá kellett volna hallgatnom és nem önfejűen idejönni. Pedig ezt Sebastian Acerlot nem tudhatja meg. Soha nem mondom el neki.
- Az iskola? Nagyon fog hiányozni. Fogalmam nincs, mit fogok most kezdeni - meséltem neki, de mikor éreztem, hogy keze lejjebb indul testemen, eltávolodtam tőle, majd felöltöztem. Természetesen, hogy nyár volt, így nem vehettem csizmát meg hosszú nadrágot. Nem mondhatok neki semmit, mert ideges lenne és megérteném. Hülye voltam és kész. Csak ne vágja a fejemhez. Pakoltam tovább, de mikor elindultam fogat mosni, követett, majd a nyakamba csókolt. Megborzongtam az émelyítő érzéstől, de nem mozdultam, mert akkor megint futnom kellenne. Különben is, borzalmas ez a rossullét. De csak azóta érzem, mióta hozzámért. Csak ne a jegy miatt legyen.
Mikor bejött, magához ölelt és én legszívesebben elvesztem volna gyengéd ölelésében. Annyira jó lett volna, egy rövid időre visszamenni. Vagy, nem is rövid időre. Nem akarok elmenni, mert mindennek vége lesz.
- Mi az, hogy rossz.... - el is hallgattam. Megijedtem, hogy talán azért kérdezte, mert rájött. Egyszer ugyis rájön és akkor nem fog örülni. Már hogy is örülne egy olyan dolognak, amit megtiltott nekem. Azonban engem nem lehet egykönnyen visszautasítani. És mint tudjuk egy kis bájital csodákra képes. Gyerekjáték volt más bőrébe bújnom. Mikor azonban éppen a beavatás volt, Sebastiannak dolga volt. Pont mikor én kerültem sorra.
Ahogy a helyettese, Archibald lépett elő, magabiztosan néztem fel rá. Nem sejthettem, hogy Nathaniel is ott áll mellette, így mikor felemeltem taláromat, a derekamon lévő tetoválás kivillant. Hiába bújtam más bőrébe, ezt nem lehetett eltűntetni. Ekkor egy férfi lépett elő, kinek fekete csukja fedte arcát, nem tudtam, hogy Nate az, aki tudott a tetoválásról. Elrángatott, persze tiltakoztam ellene, és tagadtam, de egy bűbáj segítségével visszaváltoztatott. Szerencsére Archibáld ragaszkodott az új tagok beavatásához, így nem érdekelte, hogy ki is vagyok. Pedig páran hangoztatták, hogy mi is a nevem, és hogy Acerlot vezér ezt megtiltotta. Így történhetett, hogy börtönbe záratott. Nate emlékeit törölték. Mindig ő jár pórul. Mikor Sebastian elhagyta a kúriát, Archibáld magával rángatott és mivel nem voltam hajlandó lefeküdni vele, azt mondta életem legfájdalmasabb éjszakájában lesz részem. Hiába voltam vámpír, iszonyítos volt ahogy a sötét jegy beleégett hófehér, selymes bőrömbe. Nem a karomra kaptam, hanem a combomra. Ez idáig rajtam kívül egyetlen nő kapott ide jelet, de ő belehalt. Nem is csodálom. Igaza volt Sebnek, rá kellett volna hallgatnom és nem önfejűen idejönni. Pedig ezt Sebastian Acerlot nem tudhatja meg. Soha nem mondom el neki.
- Az iskola? Nagyon fog hiányozni. Fogalmam nincs, mit fogok most kezdeni - meséltem neki, de mikor éreztem, hogy keze lejjebb indul testemen, eltávolodtam tőle, majd felöltöztem. Természetesen, hogy nyár volt, így nem vehettem csizmát meg hosszú nadrágot. Nem mondhatok neki semmit, mert ideges lenne és megérteném. Hülye voltam és kész. Csak ne vágja a fejemhez. Pakoltam tovább, de mikor elindultam fogat mosni, követett, majd a nyakamba csókolt. Megborzongtam az émelyítő érzéstől, de nem mozdultam, mert akkor megint futnom kellenne. Különben is, borzalmas ez a rossullét. De csak azóta érzem, mióta hozzámért. Csak ne a jegy miatt legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése