Zoe
- Dehogy engedlek - vigyorogtam rá gonoszan, majd közelebb sétáltam hozzá, és megvetően néztem végig rajta. - Csak, hogy tudd, ebben a szobában egyetlen egy pálca működik, az pedig az enyém. Gondoltam mindenre, nehogy a hozzád hasonló idióták, elszökhessenek - magyaráztam neki negédesen, miközben másik kezétt is összebilincseltem.
- Most pedig játszani fogunk, Brendon. - Felültem az asztal tetejére keresztbe font lábakkal. - Szóval, először is beszéljük meg, kivel nem szeretnél látni - néztem mélyen a szemébe, és megparancsoltam neki, hogy válaszoljon.
- Rendben, akkor most pedig lazulj el Darwin, műsor követkzeik - másztam bele mélyen az elméjébe, majd látomáshoz hasonló, filmet vetítettem le a szeme előtt. Remek volt az embereket úgy kínozni, hogy nem tehettek ellene semmit. Mikor már éreztem, hogy Brendon frusztrált, és küzd ellenem, megszakítottam a "kis filmet".
- Édesem, hát ennyire nem élvezted a látottakat? - gügyögtem, majd újra uraltam elméjét. Most Amarilla volt a cél pont. Szemei előtt levetítettem a lány halált, majd ahogy láttam, hogy könnycseppek gördülnek le arcán, elégedetten elvigyorodtam és hagytam levegőhöz jutni.
- Rész vétem Amarillus miatt - köptem gunyorosan. - Ugye tudod, hogy ezek mind megtörténtek? És ha jól vettem ki a kis filmből, te voltál a saját húgod gyilkosa. Látod, Darwin mikre nem vagyok képes. De ne aggódj, elmehetsz Amarilla temetésére, sőt, jobbat mondok együtt lesztek eltemetve. Ugyanis most lejátszuk a Te halálod. Köszönj el szépen - mondtam gonoszan és ridegen, miközben eléléptem és végig simítottam arcélén. - Szerettelek. Kegyes leszek, még hagyok időt, hogy elmond az utolsó kérésed - szóltam neki gúnyosan, majd az asztalhoz sétáltam, és rágyújtottam egy cigire. Undorító szokás, de valahogy le kellett nyugodnom, mert még mindig nem voltam elég örömittas.
- Dehogy engedlek - vigyorogtam rá gonoszan, majd közelebb sétáltam hozzá, és megvetően néztem végig rajta. - Csak, hogy tudd, ebben a szobában egyetlen egy pálca működik, az pedig az enyém. Gondoltam mindenre, nehogy a hozzád hasonló idióták, elszökhessenek - magyaráztam neki negédesen, miközben másik kezétt is összebilincseltem.
- Most pedig játszani fogunk, Brendon. - Felültem az asztal tetejére keresztbe font lábakkal. - Szóval, először is beszéljük meg, kivel nem szeretnél látni - néztem mélyen a szemébe, és megparancsoltam neki, hogy válaszoljon.
- Rendben, akkor most pedig lazulj el Darwin, műsor követkzeik - másztam bele mélyen az elméjébe, majd látomáshoz hasonló, filmet vetítettem le a szeme előtt. Remek volt az embereket úgy kínozni, hogy nem tehettek ellene semmit. Mikor már éreztem, hogy Brendon frusztrált, és küzd ellenem, megszakítottam a "kis filmet".
- Édesem, hát ennyire nem élvezted a látottakat? - gügyögtem, majd újra uraltam elméjét. Most Amarilla volt a cél pont. Szemei előtt levetítettem a lány halált, majd ahogy láttam, hogy könnycseppek gördülnek le arcán, elégedetten elvigyorodtam és hagytam levegőhöz jutni.
- Rész vétem Amarillus miatt - köptem gunyorosan. - Ugye tudod, hogy ezek mind megtörténtek? És ha jól vettem ki a kis filmből, te voltál a saját húgod gyilkosa. Látod, Darwin mikre nem vagyok képes. De ne aggódj, elmehetsz Amarilla temetésére, sőt, jobbat mondok együtt lesztek eltemetve. Ugyanis most lejátszuk a Te halálod. Köszönj el szépen - mondtam gonoszan és ridegen, miközben eléléptem és végig simítottam arcélén. - Szerettelek. Kegyes leszek, még hagyok időt, hogy elmond az utolsó kérésed - szóltam neki gúnyosan, majd az asztalhoz sétáltam, és rágyújtottam egy cigire. Undorító szokás, de valahogy le kellett nyugodnom, mert még mindig nem voltam elég örömittas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése