Teljes nyugalomban próbáltam volna aludni a szobámban EGYEDÜL, ha Abigail nem rohangált volna be öt percenként és tette volna fel a hülye kérdéseit.
- Ez milyen? – kérdeztem, amikor betipegett valami rózsaszín ruhában.
- Tökéletes. Nos, ha befejezted békén lehet hagyni. Fáradt vagyok Abe.
- Darren Welles! Azonnal kezdj el készülődni. Ne feledd, hogy te vagy az egyik házigazda. Ha már mindent én csináltam, legalább viselkedj úgy, ahogy kell. – hisztériázott, majd sértődötten kivonult a szobámból. Egy szemforgatás után újra a párnákba fúrtam arcomat, amíg meg nem hallottam egy kétségbeesett sikítást. Szörnyű egy nőszemély.
Ásítva indultam meg Zoe szobája felé. Hála istennek ő nem zaklatott a „Milyen ruhát vegyek fel?” című kérdéseivel. Komolyan mondom, nekem aztán annyira mindegy, hogy mit hordanak, csak engem hagyjanak békén. Kopogás nélkül nyitottam be a szöszi szobájába, aki épp háttal állva nekem küszködött ruhájának zipzárjával. Gúnyosan mosolyogva mögé sétáltam, majd végigsimítottam csupasz hátán és belecsókoltam a nyakába.
- Ne segítsek? – kérdeztem rekedtes hangon, miközben persze eszem ágában sem volt ruhát adni rá. Inkább megszabadítana a feleslegtől is. Szembe fordítottam magammal, majd miközben a nyakát halmoztam el apró mégis izgató csókokkal, az ágy felé hátráltattam. Hanyatt döntöttem, majd fölé másztam és érdeklődve pillantottam le az alattam fekvő szőkére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése