Zoe
Ahogy Sebastian utánunk jött, már forrongtam a dühtől. A legjobb barátja volt, vagy talán még mindig, és most képes szolgáló sorba taszítani? Nem normális. Sebastian Acerlot, leírta magát.
- Sebastian, engedd már el - üvöltöttem rá a srácra, miközben kezétt rángattam, hogy hagyja már békén a földön fekvőt. - A barátod, te szerencsétlen. Ne öld meg - hisztiztem, de rám sem hederítettek. Ekkor már nagyon ideges voltam és nehezemre esett vissza fogni magamat, ezért meglendítettem lábamat, és egy jól irántyzott mozdulattal telibe találtam Sebastian sípcsontját.
- Igen, segíthetsz, te bunkó - üvöltöttem a srácra, aki most a fájdalomtól a földön fetrengett. - Gondolkodj már el azon amit teszel. Brendon Darwinról beszélünk, te pedig Sebastian Acerlot vagy, senki más. Nem vagy Sötét Úr, nem vagy gyilkos sem. Fejezd ezt be, ő a barátod Sebastian - hallkítottam le és hátra néztem Brendonra, aki ugyan csak a földön feküdt.
Sötéten, és ridegen csillogó szürke íriszeimmel Sebastiant kezdtem vizsgálni, amikor megérkezett Amarilla. Na, ő még rettenetesen hiányzott innen, forgattam meg gúnyosan szemeimet, majd hallgattam beszélgetésüket.
- Mi? - förmedtem rá Brendonra. - Nem mész sehova -ragadtam meg a vállát, majd magam után húztam és csak a Sebastian-Illa páros előtt elltam meg.
- Kit látsz Sebastian? Ki ő? Ismered még? Magadat ismered? - faggattam a férfit. - Brendon, nem mehetsz vissza. Nem vagy a szolgája, nincs joga, hogy téged ugráltasson, és nem kell minden egyes parancsát teljesítened - mondtam ridegen Brendonnak, majd visszafordultam a másik kettő felé.
- Nem viheted vissza Brendont - kötöttem ki ridegen. - Ember, akinek saját élete van. Ő itt marad. Ha kell egy szolga, ... vigyél engem - mondtam kimérten, majd dacosan felszegtem fejemet, és büszkén néztem Sebre.
Ahogy Sebastian utánunk jött, már forrongtam a dühtől. A legjobb barátja volt, vagy talán még mindig, és most képes szolgáló sorba taszítani? Nem normális. Sebastian Acerlot, leírta magát.
- Sebastian, engedd már el - üvöltöttem rá a srácra, miközben kezétt rángattam, hogy hagyja már békén a földön fekvőt. - A barátod, te szerencsétlen. Ne öld meg - hisztiztem, de rám sem hederítettek. Ekkor már nagyon ideges voltam és nehezemre esett vissza fogni magamat, ezért meglendítettem lábamat, és egy jól irántyzott mozdulattal telibe találtam Sebastian sípcsontját.
- Igen, segíthetsz, te bunkó - üvöltöttem a srácra, aki most a fájdalomtól a földön fetrengett. - Gondolkodj már el azon amit teszel. Brendon Darwinról beszélünk, te pedig Sebastian Acerlot vagy, senki más. Nem vagy Sötét Úr, nem vagy gyilkos sem. Fejezd ezt be, ő a barátod Sebastian - hallkítottam le és hátra néztem Brendonra, aki ugyan csak a földön feküdt.
Sötéten, és ridegen csillogó szürke íriszeimmel Sebastiant kezdtem vizsgálni, amikor megérkezett Amarilla. Na, ő még rettenetesen hiányzott innen, forgattam meg gúnyosan szemeimet, majd hallgattam beszélgetésüket.
- Mi? - förmedtem rá Brendonra. - Nem mész sehova -ragadtam meg a vállát, majd magam után húztam és csak a Sebastian-Illa páros előtt elltam meg.
- Kit látsz Sebastian? Ki ő? Ismered még? Magadat ismered? - faggattam a férfit. - Brendon, nem mehetsz vissza. Nem vagy a szolgája, nincs joga, hogy téged ugráltasson, és nem kell minden egyes parancsát teljesítened - mondtam ridegen Brendonnak, majd visszafordultam a másik kettő felé.
- Nem viheted vissza Brendont - kötöttem ki ridegen. - Ember, akinek saját élete van. Ő itt marad. Ha kell egy szolga, ... vigyél engem - mondtam kimérten, majd dacosan felszegtem fejemet, és büszkén néztem Sebre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése