2010. június 24., csütörtök

Darren

Rendkívül jót szórakoztam Zoe reakcióin. Mondom én, hogy kislány.
- Mi csak stílusosan fogunk késni. Mellesleg te nem kapsz érte csak én. „ Ne felejtsd el, hogy te vagy az egyik házigazda, viselkedj is úgy.” – gúnyolódtam. Abigail minden évben ezt csinálja. Nem tudom a nők, hogy képesek ennyiszer elviselni a bálozást. Csak azért szeretik, mert illegethetik magukat a ruháikban.
- Nos, én jobban szeretlek ruha nélkül látni. – húztam gonosz mosolyra ajkaimat, majd végül megadóan húztam fel a cipzárt a ruháján. unottan indultunk le a hallba, ahonnan már halk zene és beszélgetés szivárgott az emeletre.
- Rendben. Majd kommentálom neked, hogy ki kicsoda, de csak akkor szólalj meg, ha kérdeznek. Még mindig nem értél el olyan szintet, hogy szabadon beszélhess. – fintorogtam, majd ahogy leértünk a lépcsőn felvettem a külvilágnak mutatott közönyös és érzéketlen arcomat. Aby villámló tekintettel nézett ránk a terem másik végéből. Majd túlteszi rajta magát. A vendégekkel együtt besétáltunk a bálterembe, majd fürkészni kezdtem a tömeget. Pár perc múlva odaállított hozzánk két megrögzött hülye, akik miatt van a muglik körében a vámpíroknak olyan híre amilyen. Miután sikeresen leráztam őket ismét a vendégekre fókuszáltam. A tömegben megpillantottam egy égő vörös hajkoronát, mire majdnem visszaköptem a poharamba a bort. Hogy az a…! De számíthattam volna rá, hogy itt lesz. Hiszen Abe jóban van vele és egy meghatározó személy. Karon ragadtam Zoet és megpróbáltam a lehető legtávolabb kerülni a csevegő vörös hajú nőszemélytől. Még hátat is fordítottam neki, hátha nem ismer fel vagy valami. Mondhatom nem jött össze.
- Darren! – hallottam meg az érzéki hanglejtéssel megáldott nőt. Mosolyt erőltetve fordultam meg és pillantottam rá. Nagyot nyeltem és megpróbáltam nem a szemébe nézni. Azt ugyanis nem volt ajánlatos.
- Hello Meghan. – köszörültem meg a torkomat. Csábos mosolyra húzta vérvörösre festett ajkait, majd végigsimított a fekete ruháján.
- Örülök, hogy látlak édes. Régen találkoztunk és van egy olyan érzésem, hogy kerülsz engem. – búgta, majd végigmérte a mellettem álló Zoet. – Mont csak, ki a kísérőd? Mi van azzal a másik kis csinoskával… Reinával? – kérdezte még mindig ugyanazzal a hanglejtéssel, amitől mindig megborzongok. Kétség kívül Meghan Wild volt a legkívánatosabb nő akivel valaha találkoztam, mégis kirázott tőle a hideg.
- Ő Zoe Crawford. – feleltem kurtán. Minél előbb megszabadulhatok tőle, annál jobb és biztonságosabb számomra. – Bocsáss meg Meghan, úgy látom Abigailnek mondani valója van számomra. – hazudtam. Biccentettem egyet a nőnek, majd Zoet karon ragadva gyors léptekkel mentünk át a másik terembe. Leültem az egyik fotelbe majd kifújtam a levegőt és idegesen megdörzsöltem a homlokomat.
- Bocs az előbbiért. Meghan még mindig… khm… tévhitben él. – fordultam a szöszi felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése