Zoe
Mikor elráncigált a mosdóba, csak nagy szemekkel meredtem rá. Miért rejtőzködik? Mi történt Másfél év telt el, mikor utoljára láttam a férfit. Férfit, ugyan, akkor még csupán egy szende kissrác volt. Megragadta a kezem, majd hopponáltunk. Egyáltalán nem volt ismerős a hely, ahova érkeztünk, de nem is kérdztem. Ez most egy cseppet sem érdekelt. Megálltam Brendonnal szemben és valami mentsvár után kutattam rideg tekintetében.
- Sebastian? Ne fogj mindent Sebastianra- üvöltöttem a sráccal, teljesen kikelve magamból. - Nem védem Sebastiant, mert soha nem volt egy angyal, és nem is lesz, de azt ne mond nekem, hogy mikor másfél éve egy szó nélkül leléptél azzal a kurvával, az is Seb hibája volt - oktottam ki Brendont, majd minden szónál egyre közelebb sétáltam hozzá. - Annyit azért mondhattál volna, hogy boccs Zoe, elmegyek. Csá. De te erre se voltál képes - üvöltöttem még mindig idegesen. Régen nem dúltak bennem ilyen hevesen az érzések. Egyszerűen most puszta kézzel tudtam volna meggyilkolni Brendont. Kezemen nem éktelenkedett ott a halálfalók jele, de talán még hidegvérűbb gyilkos vagyok mint ők. Nekem nem kellett tanítani az öldöklést, kaptam az új életemmel együtt. A véremben volt. Arcomról egyetlen érzelmet sem tűntettem el. Brendon előtt mindig is nehezebb volt. De most nem tudtam, hogy mi van vele, nem tudtam semmit és ez talán megrémisztett.
- Brendon, ha Sebastiantól rettegsz ennyire, akkor rossz embernél kopogtatsz - mondtam csendesen, majd hátatfordítottam neki és összefontam magam előtt karjaimat. - Együtt vagyok Sebastiannal - motyogtam magam elé de aztán visszafordultam és a szemébe néztem. - Egy hete nem beszélek vele. Mikor utoljára láttam még nem volt semmi baja, élte életét. Holnap találkozunk. Ha valóban keres, akkor engem is faggatni fog. De, mi, nem találkoztunk. És nem is fogunk Brendon. Mint évekkel ezelőtt megmontuk, vége van - mosolyogtam rá fagyosan.
Mikor elráncigált a mosdóba, csak nagy szemekkel meredtem rá. Miért rejtőzködik? Mi történt Másfél év telt el, mikor utoljára láttam a férfit. Férfit, ugyan, akkor még csupán egy szende kissrác volt. Megragadta a kezem, majd hopponáltunk. Egyáltalán nem volt ismerős a hely, ahova érkeztünk, de nem is kérdztem. Ez most egy cseppet sem érdekelt. Megálltam Brendonnal szemben és valami mentsvár után kutattam rideg tekintetében.
- Sebastian? Ne fogj mindent Sebastianra- üvöltöttem a sráccal, teljesen kikelve magamból. - Nem védem Sebastiant, mert soha nem volt egy angyal, és nem is lesz, de azt ne mond nekem, hogy mikor másfél éve egy szó nélkül leléptél azzal a kurvával, az is Seb hibája volt - oktottam ki Brendont, majd minden szónál egyre közelebb sétáltam hozzá. - Annyit azért mondhattál volna, hogy boccs Zoe, elmegyek. Csá. De te erre se voltál képes - üvöltöttem még mindig idegesen. Régen nem dúltak bennem ilyen hevesen az érzések. Egyszerűen most puszta kézzel tudtam volna meggyilkolni Brendont. Kezemen nem éktelenkedett ott a halálfalók jele, de talán még hidegvérűbb gyilkos vagyok mint ők. Nekem nem kellett tanítani az öldöklést, kaptam az új életemmel együtt. A véremben volt. Arcomról egyetlen érzelmet sem tűntettem el. Brendon előtt mindig is nehezebb volt. De most nem tudtam, hogy mi van vele, nem tudtam semmit és ez talán megrémisztett.
- Brendon, ha Sebastiantól rettegsz ennyire, akkor rossz embernél kopogtatsz - mondtam csendesen, majd hátatfordítottam neki és összefontam magam előtt karjaimat. - Együtt vagyok Sebastiannal - motyogtam magam elé de aztán visszafordultam és a szemébe néztem. - Egy hete nem beszélek vele. Mikor utoljára láttam még nem volt semmi baja, élte életét. Holnap találkozunk. Ha valóban keres, akkor engem is faggatni fog. De, mi, nem találkoztunk. És nem is fogunk Brendon. Mint évekkel ezelőtt megmontuk, vége van - mosolyogtam rá fagyosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése