- Hát igen, Acerlot Luciferünk mindig élni fog és tudni fogja mikor kell cselekedni. – Mondta Mona, mintha ismerték volna egymást. Nem értettem mi ez na mindegy. Ekkor megragadta Mona talárját Acerlot. Én ugrásra készen voltam ha mondja a parancsot.
- Darwin. Tudod mi a dolgod. – Bólintottam és eltüntem a zöld fényben. Secc perc alatt Bent voltam Sebastian fejében. Mit kellett keresnem? A fájó emlékeit ami még megmaradt. Abból táplálkoztam, és így erősődtem. Meg is van. Hát igen. Sok emlék van harmadikos korából, és többek közt Illás dolgok. Mondanám, hogy nekem fáj, de hiába. Bennem már a gyülőlet. Volt. Eljutottunk arra a pontra ahol megszüli Zoé a gyerekeket… és Brendonnak fáj. Hát igen…. Gyorsan felpörögtek az események. Nos ugorjunk csak 10 évet ahol ugyanis Sebastian megkéri Zoé kezét. Aki igent mond. Fájó gyülölködő arccal hagytam ott mindenkit gyerekeket is beleértve. Azóta semmi hír rólam. Éreztem hogy Acerlot rázkodik, és ez volt az élvezetem benne. – Gyengülsz Sebastian? Én úgy érzem erősődőm. Amit te okoztál,mind itt van a fejedben. – Mondtam az eméjében persze megszólalni nem tudott. Ekkor hirtelen megtört a dolog, mert valaki kirángatott onnan egy varázslattal.
Mona még mindig nyugodt volt én is az voltam. Sosem gondoltam volna, ezt az élvezetet.
- A fiada nem bántjuk, de ez csak ízelítő volt, hogya hozzáértek az úrnőhőz. Hogy tetszett az előadásom Seb? Erősebb vagyok nálad. Sokkal. – Mondtam neki majd ekkor egy átok talált el. Az illető nem más volt mint Christopher… nem voltam képes bántani a fiamat, de mindent feladtam amiatt a férfi miatt. Nem törődtem a gyerekeimmel 10-12 évig. Ennyi. Vége.
- Ha apát bántod, esküszöm végzek veled… Miért hagytál ott minket? Kicsi voltam és apának 3 gyerekre kellett vigyáznia. Szükségem lett volna rád sokszor és nem találtalak sehol. Nagybátyámékat, te ölted meg. Shane, Oliver, Mark… volt szived megölni őket? Képes lennél a gyerekeidet is bántani? – Tette fel Christopher a kérdést és közelebb jött hozzám és megfogta a taláromat. Szívhez szóltak a szavai, de rideg voltam. Semmi szeretet nem volt bennem a gyülőlet és a fájdalom ami táplált.
- Apád nem világosított fel miért hagytam ott mindenkit? Nem. Egy nő tehet mindenről, de az már a múlt. Ez a jelen fogadd el fiam. Szükség? Tudod, örültem hogy megtudtam állni a lábamon. Megkaptam a baglyaitokat amit apátok küldött, de nem érdekelt egyszerüen jobb volt felejteni. És képes? Fiam ne feledd mindenre képes vagyok. És az utolsó kérdésedre, a válaszom. Szó nélkül megtudnálak ölni. Már nem vagyok az aki voltam. Ezt jól vésd az eszedbe. – Löktem el a fiút, teljes erőmből a földre. Jesse ijedten meredt az apjára, a fiú moccani nem tudott. Lábai és a karja ki volt láncolva. Szabadulási esély 0. Ha megpróbálnák egyből itt teremne vagy 20 vámpír a lidércekkel együtt.
- A fiú marad és nem bántjuk. – Válaszoltam. – Addig vendégeskedik itt amíg nem döntötök. Nem érdekel. Ez az utolsó szavam, vagy neki is megnézhetjük a rémálmát és a fájó pontját. – Kaccsintottam Sebastianra és mondtam ki a szavakat ridegen.
- Darwin. Tudod mi a dolgod. – Bólintottam és eltüntem a zöld fényben. Secc perc alatt Bent voltam Sebastian fejében. Mit kellett keresnem? A fájó emlékeit ami még megmaradt. Abból táplálkoztam, és így erősődtem. Meg is van. Hát igen. Sok emlék van harmadikos korából, és többek közt Illás dolgok. Mondanám, hogy nekem fáj, de hiába. Bennem már a gyülőlet. Volt. Eljutottunk arra a pontra ahol megszüli Zoé a gyerekeket… és Brendonnak fáj. Hát igen…. Gyorsan felpörögtek az események. Nos ugorjunk csak 10 évet ahol ugyanis Sebastian megkéri Zoé kezét. Aki igent mond. Fájó gyülölködő arccal hagytam ott mindenkit gyerekeket is beleértve. Azóta semmi hír rólam. Éreztem hogy Acerlot rázkodik, és ez volt az élvezetem benne. – Gyengülsz Sebastian? Én úgy érzem erősődőm. Amit te okoztál,mind itt van a fejedben. – Mondtam az eméjében persze megszólalni nem tudott. Ekkor hirtelen megtört a dolog, mert valaki kirángatott onnan egy varázslattal.
Mona még mindig nyugodt volt én is az voltam. Sosem gondoltam volna, ezt az élvezetet.
- A fiada nem bántjuk, de ez csak ízelítő volt, hogya hozzáértek az úrnőhőz. Hogy tetszett az előadásom Seb? Erősebb vagyok nálad. Sokkal. – Mondtam neki majd ekkor egy átok talált el. Az illető nem más volt mint Christopher… nem voltam képes bántani a fiamat, de mindent feladtam amiatt a férfi miatt. Nem törődtem a gyerekeimmel 10-12 évig. Ennyi. Vége.
- Ha apát bántod, esküszöm végzek veled… Miért hagytál ott minket? Kicsi voltam és apának 3 gyerekre kellett vigyáznia. Szükségem lett volna rád sokszor és nem találtalak sehol. Nagybátyámékat, te ölted meg. Shane, Oliver, Mark… volt szived megölni őket? Képes lennél a gyerekeidet is bántani? – Tette fel Christopher a kérdést és közelebb jött hozzám és megfogta a taláromat. Szívhez szóltak a szavai, de rideg voltam. Semmi szeretet nem volt bennem a gyülőlet és a fájdalom ami táplált.
- Apád nem világosított fel miért hagytam ott mindenkit? Nem. Egy nő tehet mindenről, de az már a múlt. Ez a jelen fogadd el fiam. Szükség? Tudod, örültem hogy megtudtam állni a lábamon. Megkaptam a baglyaitokat amit apátok küldött, de nem érdekelt egyszerüen jobb volt felejteni. És képes? Fiam ne feledd mindenre képes vagyok. És az utolsó kérdésedre, a válaszom. Szó nélkül megtudnálak ölni. Már nem vagyok az aki voltam. Ezt jól vésd az eszedbe. – Löktem el a fiút, teljes erőmből a földre. Jesse ijedten meredt az apjára, a fiú moccani nem tudott. Lábai és a karja ki volt láncolva. Szabadulási esély 0. Ha megpróbálnák egyből itt teremne vagy 20 vámpír a lidércekkel együtt.
- A fiú marad és nem bántjuk. – Válaszoltam. – Addig vendégeskedik itt amíg nem döntötök. Nem érdekel. Ez az utolsó szavam, vagy neki is megnézhetjük a rémálmát és a fájó pontját. – Kaccsintottam Sebastianra és mondtam ki a szavakat ridegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése