Zoe

Zoe

Csak feküdtem Brendonnal szemben az ágyon és tekintetem arcát simította végig. Rá kellett jönnöm, hogy már egyre több vonás fedezhető fel mind arcán, mind a jellemében, ami Jasonre hasonlít. Nem töltöttem túl sok időt Montielel, de mégis modora és jellegzetes vonásai megmaradtak bennem. Most pedig, ha egy kicsit jobban megnéztem Brendont, olybá tűnt, hogy Jasonnal nézek szembe. Vajon Bred tudja, hogy ki is ő valójában? És Amarilla? Neki van fogalma róla, hogy az anyjuk elcseszte az életüket? Vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Az én anyám is hazudott, de én legalább egészen fiatal korom óta ismertem Juliant. Hihetetlen, hogy mára már milyen családi titkokra nem derült fény.
- Brendon, nem is tudom. Előkeríthetnénk a feleséged aztán pedig megmutatnám neki, hogy képes vagy itt feküdni velem, hangsúlyozom ismát, velem meztelenül feküdni, egy ágyban. Ha ezt meglátná, egészen biztos, hogy szívinfartust kapna – vigyorogtam gonoszan Brendonra, majd feltornásztam magam ülőhelyzetbe.

Hajamat eltoltam arcom elől, majd egyik lábamat átvetettem csípőjén és két kezét az ágyhoz nyomtam.
- Te minek jöttél el, erre a borzalomra? Esküszöm, az ügyvédek még a bíróságokon is jobban elviselhetőek, egyenként, de mikor már egy egész kviddics csapatnyi összegyűlt belőlük, nem élvezem a képmutató társaságukat. Természetesen, én ez alól kivételt élvezek, ugyanis, engem mindenki csak szeretni tud – vigyorogtam ravaszul Brendonra, majd lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Hevesen és kiéhezve kaptunk egymás ajkai után. Mikor aztán már nem kaptunk levegőt, eltoltam magamtól és visszahanyatlottam az ágyra. Csendben feküdtünk, de Brendon megtörte a varázst. Szavai hallatán, rögtön összeszűkültek szemeim, és legszívesebben megöltem volna a mellettem fekvő férfit.
- Ezt szívd vissza te szemétláda - fordultam felé villámokat hányó szemekkel. – Nem értem, miért nem a feleségeddel vagy. Alex tökéletes. Nekem meg Darren. Nem is értem, hogy lehettem, annyira hülye, hogy két évet neked szenteltem az életemből. Elpocsékoltam huszonnégy hónapot az életemből egy ilyen emberre, aki azt se érdemli meg, hogy megüssem. Csak hogy megtudd, szánalomból voltam veled. És szerinted miért jártam Sebastianhoz? Mert szar voltál az ágyban. Ennyit erről – mondtam neki indulatosan, mégis ridegen. Monológom végére már magabiztosabb voltam. Nem érdemli meg, hogy itt maradjak. Rohadék.

Az ajtóhoz mentem, de zárva volt. Pedig egy percig sem maradok itt tovább. Legalábbis én így gondoltam, de Brendon mint aki megőrült, és nem hallotta a kifakadásom jött oda és kezdett vetkőztetni. Most hiába kapálóztam, nem engedett el.
- Nem érdekel Darren. Nem érdekelsz te sem. A férfiak mind bunkók és az nekik az élvezet, ha valakit bánthatnak vagy megalázhatnak. Elmegyek, nyisd ki az ajtót – parancsoltam rá, de semmit nem tett, csak a falnak lökött és elkezdte lefejteni rólam a selyem ruhát. Semmi kiutat nem láttam, már egy szál tangában álltam előtte, mikor megláttam az asztalon egy tőrt. Megpróbáltam ellazulni, majd lábammal sikerült magamhoz húznom a kést. Nem égetett, nem volt ezüst. Ahogy feltornáztam az eszközt a kezembe, határozottan beleszúrtam a karjába. Ellöktem magamtól, és a fegyvert is kihúztam. Természetesen begyógyult. Merlinem, hát vámpír is félig, ennyire hülye hogy lehettem. A földre ejtettem a tőrt, majd a szemközti falig hátráltam és hátamat a falnak vetve lecsúsztam a hideg kőre.