Olyan mintha aludnék. Vagy meghaltam? Persze, nem lehetett eldönteni mert gyönyörű környezetben voltam ahol az emberek békében vannak, és pár pillanat képre anyuékat is megpillantottam. Jól láttam? Azon nyomban sírni kezdtem, mert ugyan olyanok voltak amikor utoljára láttam őket.. Nem szóltak semmit utána szépen eltünt minden és kezdtem kinyitni a szemem.
Annyi kérdésem lett volna feléjük... Például mit csinálnak, hogy kerülök ide ahol ők vannak, és egyáltalán mi történt? Rengeteg megválaszolhatatlan kérdés.. Amikor kinyitottam a szemem oldalra néztem és Sebastiant pillantottam meg. Én gépekre voltam kötve... Mi a.. Kicsit kihagyott az emlékem, de egy egy kép beugrott lövés gyerekek Zoé meg Seb. De összerakni nem tudtam.
- Sebastian.. a gyerekek? - Nyőgtem ki két köhögés között, mert ki voltam száradva... - Christopher? ugye nem történt baja? - Kérdeztem tőle, fel akartam ülni, de nem tudtam megmoccani. - Áuu... - Maradtam fekve inkább..
- Ugye vége van ennek az egésznek? - Kérdeztem tőle és gondolatok kergettek, de nem hiszem el.. Kezdtek beugrani a képek odáig, hogy Elhagytam Sebastiant azért mert nem lehettem ott a környezetében és kénytelen voltam megbántani... Utána meg pár év telt el és ugye most a gyerekek Nate meglötték.. utána Jason és mi történhetett!?
Sokáig bámultuk még egymást én nem gondolkodtam kimondtam amit akartam, akár itt halljak meg... még mindig gyengének éreztem magam de tudtam mit akarok elmondani.
- Figyelj....Emlékszel amikor elmentem azt mondtam nem szeretlek!? - Néztem a szemébe.... de kicsit kirázott a hideg. Talán félek Sebastiantól!? Sosem szoktam.. - Hazudtam... annyira, utálom ezt a helyzetet... és ami történ, sajnálom.. tudom nem lehet megbocsátani amit tettem, de semmiről nem tudtam... - Mondtam neki, majd köhögtem megint és feküdtem egyenesbe. Nem tudtam ránézni inkább a plafont bámultam. Megörülök ezektől a csövektől.
Annyi kérdésem lett volna feléjük... Például mit csinálnak, hogy kerülök ide ahol ők vannak, és egyáltalán mi történt? Rengeteg megválaszolhatatlan kérdés.. Amikor kinyitottam a szemem oldalra néztem és Sebastiant pillantottam meg. Én gépekre voltam kötve... Mi a.. Kicsit kihagyott az emlékem, de egy egy kép beugrott lövés gyerekek Zoé meg Seb. De összerakni nem tudtam.
- Sebastian.. a gyerekek? - Nyőgtem ki két köhögés között, mert ki voltam száradva... - Christopher? ugye nem történt baja? - Kérdeztem tőle, fel akartam ülni, de nem tudtam megmoccani. - Áuu... - Maradtam fekve inkább..
- Ugye vége van ennek az egésznek? - Kérdeztem tőle és gondolatok kergettek, de nem hiszem el.. Kezdtek beugrani a képek odáig, hogy Elhagytam Sebastiant azért mert nem lehettem ott a környezetében és kénytelen voltam megbántani... Utána meg pár év telt el és ugye most a gyerekek Nate meglötték.. utána Jason és mi történhetett!?
Sokáig bámultuk még egymást én nem gondolkodtam kimondtam amit akartam, akár itt halljak meg... még mindig gyengének éreztem magam de tudtam mit akarok elmondani.
- Figyelj....Emlékszel amikor elmentem azt mondtam nem szeretlek!? - Néztem a szemébe.... de kicsit kirázott a hideg. Talán félek Sebastiantól!? Sosem szoktam.. - Hazudtam... annyira, utálom ezt a helyzetet... és ami történ, sajnálom.. tudom nem lehet megbocsátani amit tettem, de semmiről nem tudtam... - Mondtam neki, majd köhögtem megint és feküdtem egyenesbe. Nem tudtam ránézni inkább a plafont bámultam. Megörülök ezektől a csövektől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése