Zoe
Ültem a szobában és a szemben lévő utazó táskámat néztem. Már be volt pakolva. Tegnap kaptam egy levelet Brendontól, hogy menjek ki hozzá. Két nap múlva jönnénk vissza, együtt. De vajon milyen szempontból együtt? Én már nem szerethetem Brendont és kész. Különben is mással vagyok. Lehet, hogy neki is van már valakije. Akkor csak barátok lehetnénk. De kibírnánk mint barátok? Próbáltuk már és mégis oly sokszor kísértésbe estünk. Nem érhetek Brendonhoz, sőt, még a közvetlen közelébe se mehetek, különben megérzi rajtam a szagát. És nincs szükségem kioktatások tömkelegére.
Gyorsan lecsuktam a táskát, majd kivonszoltam az előtérbe. Még egyszer megálltam a tükör előtt és végig néztem magamon. Egy rövid, fehér egyberuha volt rajtam, hajam pedig laza konytba volt fogva. Nem kell senkit elcsábítanom, inkább arra kell figyelnem, hogy még rám se nézzenek, mert ugyis csak a baj lesz belőle. Pálcámat eltettem, majd kiléptem az utcára és már hopponáltam is.
Mikor megérkeztem a szállodába, szét néztem. Végülis, alig tűnök ki a tömegből. Itt mindenkinek napbarnított bőre van, sötét tónusú hajszíne, én meg szőke hajjal és fehér bőrrel tökéletes ellentétet alkotok. Elsétáltam az információs pulthoz, majd egy hosszabb győzködés után, sikerült meggyőznöm a nőt, hogy ismerem Brendont Darwint és nem üzleti ügyben zavarom. Mert nyaral és nem kíván a munkájával foglalkozni.
Az ajtón kopogás nélkül léptem be. Brendon az ágyán feküdt és a plafont bámulta. Nehezen tudtam ellenállni kitörő örömömnek, és annak, hogy megöleljem. Régen láttam már és hiányzott, de még mindig ridegen álltam az ajtóban, de mikor rám kapta tekintetét elmosolyodtam.
- Szia Brendon - motyogtam, de mikor elém sétált, már nem érdekelt semmi, csak megöleltem. Egy ölelés nem számít megcsalásnak, mindenki azt gondol amit akar. - Hiányoztál suttogtam, de ekkor nagy erőkkel bevágódott az ajtó és ahogy hátra pillantottam, Sebastiannal találtam szembe magam. Hát ő meg mit csinál ott?
- Sebastian - néztem a srácra hitetlenkedve. - Követtél engem? - kérdeztem hisztérikus hangon. - Ki engedte meg, hogy utánam gyere? Miért vagy itt? Csak nem felvigyázol rám? Hát tud meg nem vagyok már gyerek. Brendonhoz jöttem mert rég láttam. Látogatóba. Nem fogok eltűnni, ne aggódj - mondtam neki ridegen, de utolsó mondatom inkább gunyoros volt és lenéző.
Ültem a szobában és a szemben lévő utazó táskámat néztem. Már be volt pakolva. Tegnap kaptam egy levelet Brendontól, hogy menjek ki hozzá. Két nap múlva jönnénk vissza, együtt. De vajon milyen szempontból együtt? Én már nem szerethetem Brendont és kész. Különben is mással vagyok. Lehet, hogy neki is van már valakije. Akkor csak barátok lehetnénk. De kibírnánk mint barátok? Próbáltuk már és mégis oly sokszor kísértésbe estünk. Nem érhetek Brendonhoz, sőt, még a közvetlen közelébe se mehetek, különben megérzi rajtam a szagát. És nincs szükségem kioktatások tömkelegére.
Gyorsan lecsuktam a táskát, majd kivonszoltam az előtérbe. Még egyszer megálltam a tükör előtt és végig néztem magamon. Egy rövid, fehér egyberuha volt rajtam, hajam pedig laza konytba volt fogva. Nem kell senkit elcsábítanom, inkább arra kell figyelnem, hogy még rám se nézzenek, mert ugyis csak a baj lesz belőle. Pálcámat eltettem, majd kiléptem az utcára és már hopponáltam is.
Mikor megérkeztem a szállodába, szét néztem. Végülis, alig tűnök ki a tömegből. Itt mindenkinek napbarnított bőre van, sötét tónusú hajszíne, én meg szőke hajjal és fehér bőrrel tökéletes ellentétet alkotok. Elsétáltam az információs pulthoz, majd egy hosszabb győzködés után, sikerült meggyőznöm a nőt, hogy ismerem Brendont Darwint és nem üzleti ügyben zavarom. Mert nyaral és nem kíván a munkájával foglalkozni.
Az ajtón kopogás nélkül léptem be. Brendon az ágyán feküdt és a plafont bámulta. Nehezen tudtam ellenállni kitörő örömömnek, és annak, hogy megöleljem. Régen láttam már és hiányzott, de még mindig ridegen álltam az ajtóban, de mikor rám kapta tekintetét elmosolyodtam.
- Szia Brendon - motyogtam, de mikor elém sétált, már nem érdekelt semmi, csak megöleltem. Egy ölelés nem számít megcsalásnak, mindenki azt gondol amit akar. - Hiányoztál suttogtam, de ekkor nagy erőkkel bevágódott az ajtó és ahogy hátra pillantottam, Sebastiannal találtam szembe magam. Hát ő meg mit csinál ott?
- Sebastian - néztem a srácra hitetlenkedve. - Követtél engem? - kérdeztem hisztérikus hangon. - Ki engedte meg, hogy utánam gyere? Miért vagy itt? Csak nem felvigyázol rám? Hát tud meg nem vagyok már gyerek. Brendonhoz jöttem mert rég láttam. Látogatóba. Nem fogok eltűnni, ne aggódj - mondtam neki ridegen, de utolsó mondatom inkább gunyoros volt és lenéző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése