Amikor már, majdnem elértem a célom ekkor egy lövést hallottam. Néztem leemeltem a pisztolyom és a társam lőtt. Cole elvesztette az eszméletét.
- Idióta, mondtam hogy ne lőjetek... Hol vannak a?
- Már elvitték őket.. - Mondta és megrántotta, Den a vállát.
- Cole légyszíves térj magadhoz.... - Mondtam neki, majd amit tudtam adtam első segélyt neki. Szerencsére, csak súrolta a golyó, az oldalát csak eszméletlen volt. Voltam olyan erős, hogy az ágyra emeltem segítséggel. És vártam persze nem vettem le a külsőmet.
- Ez felér egy lebukással.
- Maradj csendben... nem a te legjobb barátod volt hanem az enyém. Nem akartam, hogy lőjetek pont ezért. - Ordítottam Andyvel. Ekkor már felébredt, Cole is akinek elláttam a sebét. - Kérlek, ne moccanj meg amíg nem kell... tudod nem vagyunk egyedül és ha bármit csinálsz az a gyerekeknek lesz ártalmas.. és neked.. - Néztem mélyen a szemébe, és közben észre sem vettem hogy olyan nyugodt hangon beszélek mint amikor egyszer Roxfortban tettem meg. Pár ember tudta, csak milyen volt a nyugodt hangom a többiek csak a laza barátit kapták meg. Aki tudta Cole, Tim és persze bátyám meg Vivi.
- Andy, ide figyelj fel mész a szobába kerítesz valami játékokat. Nem érdekel milyeneket, de nekem nem fognak a kölyökök ott sírni. Megértetted? Jesse meg Chris nem fognak egymás mellett meglenni, mivel egyszer találkoztak az is régen. Induljál már meg az istenit. Nyugi van meg vagyok, leszek. Nem fog bántani már megtette volna. - Mondtam Andynek és megcsókoltam Cole előtt. Hatás. Megfagyott a levegő nem érdekel...
- Van egy kis gond Alice.. A gyerek neve... - Mondta a drágám.. és az ajkaimra haraptam.
- Jó nem érdekel már indulj meg.... - Mondtam neki én meg levettem a fekete bőrkabátot, és a fekete bőrrucimban voltam ott rajtam a csizmával. Jó kislány vagyok még is most olyanra kértek amit nem akartam megtenni.
- Cole... ha rájöttél valamire... sajnálom... meg kellett tennem de nem én lőttem rád. Mert nem akartalak bántani... - Mondtam neki majd leültem szembe vele a fotelba. - Pálcádat hiába keresed itt van nálam. - Mondtam neki és megmutattam.
- Idióta, mondtam hogy ne lőjetek... Hol vannak a?
- Már elvitték őket.. - Mondta és megrántotta, Den a vállát.
- Cole légyszíves térj magadhoz.... - Mondtam neki, majd amit tudtam adtam első segélyt neki. Szerencsére, csak súrolta a golyó, az oldalát csak eszméletlen volt. Voltam olyan erős, hogy az ágyra emeltem segítséggel. És vártam persze nem vettem le a külsőmet.
- Ez felér egy lebukással.
- Maradj csendben... nem a te legjobb barátod volt hanem az enyém. Nem akartam, hogy lőjetek pont ezért. - Ordítottam Andyvel. Ekkor már felébredt, Cole is akinek elláttam a sebét. - Kérlek, ne moccanj meg amíg nem kell... tudod nem vagyunk egyedül és ha bármit csinálsz az a gyerekeknek lesz ártalmas.. és neked.. - Néztem mélyen a szemébe, és közben észre sem vettem hogy olyan nyugodt hangon beszélek mint amikor egyszer Roxfortban tettem meg. Pár ember tudta, csak milyen volt a nyugodt hangom a többiek csak a laza barátit kapták meg. Aki tudta Cole, Tim és persze bátyám meg Vivi.
- Andy, ide figyelj fel mész a szobába kerítesz valami játékokat. Nem érdekel milyeneket, de nekem nem fognak a kölyökök ott sírni. Megértetted? Jesse meg Chris nem fognak egymás mellett meglenni, mivel egyszer találkoztak az is régen. Induljál már meg az istenit. Nyugi van meg vagyok, leszek. Nem fog bántani már megtette volna. - Mondtam Andynek és megcsókoltam Cole előtt. Hatás. Megfagyott a levegő nem érdekel...
- Van egy kis gond Alice.. A gyerek neve... - Mondta a drágám.. és az ajkaimra haraptam.
- Jó nem érdekel már indulj meg.... - Mondtam neki én meg levettem a fekete bőrkabátot, és a fekete bőrrucimban voltam ott rajtam a csizmával. Jó kislány vagyok még is most olyanra kértek amit nem akartam megtenni.
- Cole... ha rájöttél valamire... sajnálom... meg kellett tennem de nem én lőttem rád. Mert nem akartalak bántani... - Mondtam neki majd leültem szembe vele a fotelba. - Pálcádat hiába keresed itt van nálam. - Mondtam neki és megmutattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése