2010. július 4., vasárnap

Sebastian

Tim

Már éppen léptem volna ki a szobából ,mikor egy puffanást hallottam. Egyszerre néztünk az ágy mellé az ápolóval és az orvossal akik épp ebben a pillanatba léptek be a szobába. Na jó ha ennyire fontos neki ,hogy maradjak.

- Máskor ha öngyilkos akarsz lenni csináld ügyesebben ,jah és szólj ,hogy közben örködjek ,nehogy úgy járj mint most és megzavarjanak. - Ültem unottan az ablakpárkányra.
- Nah, mi olyan fontos ,hogy inkább el véreznél mint ,hogy ne tudd elmondani? - Fordultam gúnyosan a lány felé. Ennyire köcsög azért nem akartam lenni, de ebben a pillanatban közelsége ilyen érzelmeket hozott rám. A kérdéseire hirtelen válaszolni sem tudtam. Magam sem tudtam volna eldönteni milyen választ is adjak rá.
- Talán... - Csak ennyit tudtam kinyögni. - Nah, jó segítenék , de csak mint régi barát. - Néztem rá kicsit megenyhült arcal...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése