Tim
nem hiszem el. Ez a gyerek fordítva lett összerakva. Tudtam ,hogy el kellett volna tőle vennem azt az ostoba katanát. Nem léptem oda hozzá mivel akkor még nagyobb bajt csináltam volna. Tudtam úgyse ölik meg. Egy kis fájdalomtól meg csak tanulhat. Mit várjon tőle az ember? Tudatlan kis 14éves aki még csak most megy 3.ba ,de már úgy érzi mindent tud.
- Azért azt ne feledjük ,hogy te is halálfaló voltál. És nem önkéntesen távoztál kincsem... - Szóltam a nőnek lekezelően ,majd közben szemem a két fiam között pásztázott. Mikor Chris felkiáltott aggódtam érte, de tudtam ebből legalább tanul. Annyira pedig nem bántják ,hogy komoly baja lehessen. Remek gyerek én a füleit vágom le azzal a katanával ha haza érek isten bizony.
- Remek... Levest csináltok belőle. - Tapsoltam undorodva. - Nem kell bemutatnod mikor éhesek a vámpírok. Ismerek egy néhányat.... - Foglaltam helyet a széken amit éppen most hoztak nekem. Majd méregetni kezdtem Illát. Teljesen megváltozott. Pont mint legbelül. Mikor 10éve a kórházban beszélgettünk. nem gondoltam volna ,hogy ide jutunk. - Egyességre? Ahhoz valóban szükségünk van tőrökre. De ha már úgy is ilyen kellemes családi részlegben vagyunk elárulhatnád ,hogy is van két fiunk. Rengeteg szépet meséltem rólad Alexnek. Rólad... A nagy apádról. Arról ,hogy már akkor nem voltál semmivel sem több csak egy megátkozott kis ribanc. - Fájtak a szavak amiket kimondtam ,de ki kellett mondanom. Valahogy ki kellett törni... - Úgy ám tudok nagypapiról. Nem csak a húgod szokott ám hallgatózni. - Mondtam és egy figyelő pislantást küldtem Jesse felé aki meg se mer mozdulni. Nem mintha nagyon tudott volna. De szája sem volt bekötve még se nyikkant meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése