2010. július 7., szerda

Amarilla

Mióta megszüntem létezni ködös és fekete lett a világ körülöttem. Ahol jártam csak emberek haltak meg.
Többen azt hiszik halálfalók vagyunk. Pedig nem más a jel fekete csuklya megmaradt.
Lassan 10 év telt el az eltünésem óta. Így van a prófétában mindenhol ott van.
„Új sötét hatalom!? Halálfalóinkal mi van azkabanban vannak!? Ki a tettes!?” Mielőtt beálltam a sötétség leggonoszabb oldalára, olyan dolgot kellett megtennem amit nem szívesen tettem meg, de hát másként nem lehettem Lidérc.
Ez volt Mona parancsa:
„ – Ölj meg két mugli rokont, egy varázsló rokont. Többi rád bízom. Csinálj szolgákat és rendben vagyunk. Indulj”
Bólintottam rá és elindultam. Két rokon aki mugli. Tudom már. Elmentem Hollywoodba és ott megkerestem Shanet és Petert. Nem könnyeztem. Ridegve mondtam ki rájuk a gyilkos átkot.Az emberek menekültek, a sötétség lényei embereket fogtak el. Következő utam Worrenékhez vezet. Két aranyvérűt. Nem tudtam dönteni. De az ikreket is fogtam megöltem. Családostul. Nem volt bennem szeretett, se félelem.
Amikor ezekkel meg voltam, Monának elszállítottuk a holt testeket és közölte velem, induljak el A halálfalókhoz az üzenettel amit ő ad át nekik.

- Rendben úrnő. – Mondtam neki és indultunk útnak. Ahogy megjelentünk, az égbe tűz és zöld fény jelent meg. Fekete csuklya rajtam hisz nem láthatták az eljövendelő Nagyúrnőt. Aki az utamban állt mind meghalt. Beérve a kastélyba tudtam hol találom Sebastian Vezért. A lidércek, sorjában jöttek utánam és megálltam. Berobbantottam az ajtót.

- Az úrnő küldött. Vagy harcoltok velünk vagy ellenünk. Sötét a célunk mint nektek, de talán bátrak vagytok megölni az embereket? Vagy a békét akarjátok? Csatlakozzatok hozzánk És meg lesz a jutalmatok. – Mondtam Sötét Rideg hangon. – Döntsetek és várjuk a válaszotokat. – Mondtam és máris el indultunk Apró malővert elkövetek. Éppen jött Jesse velem szemben. – Te velünk jösz. Ha ellenállni mersz meghalsz az apád előtt. – Mondtam fenyegetően és a lidércek lefogták a fiút és vinni kezdték. Legyen egy kis ajándékunk Acerlotnak. Ez volt a gondolkodás módom. Vissza Érkezve a kastélyba megmutattam mit hoztunk.

- Jól van Gratulálok. Erre tuti harapni fognak. – Mondta elégedetten én meg elvonultam a szobámba és átöltöztem. Mióta olyan dolog történt amit nem akartam, hogy történjen elzárkóztam a világ elől a sötétség legmélyébe.


Gyülöletet éreztem semmi többet és azt hiszem 10 év várakozás után bőven elég, hogy megvívjuk a harcot. Most már senki nem fog az én utamba állni. Vártuk az érkező emberkéket, a gyilkos termünkben ahol láncra volt verve Jesse, de nem nyúlhattunk hozzá. Ekkor Sebastian lépett be. Mona a Fekete göndör hajú nő kinek a kék szemeivel gyilkolni lehetett ott ült a székében. Én meg a jobbján, álltam köpeny rajtam van, de nincs a fejemen a csuklya.

- Gratulálok. Telepatikus módon intéztétek, hogy mi történt? Elég hamar idetaláltatok főleg, hogy a Jesse itt van. Nos mi a válaszotok velünk vagy ellenünk? – Kérdeztem Mona helyett mivel a szóvivő voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése