Zoe
Az utcákon mindent ellepett már a hófehér hó. Gyűlöltem a hideget, de most muszáj voltam vásárolni menni, és gondolkodnom kellett. Mióta Amarilla kórházban van, Christopher nálunk lakik. Jessevel reggeltől estig veszekednek, és már kezdenek az agyamra menni. Pedig féltestvérek. De nem mehet vissza Christopher a halálfalók közé, mert azok még saját magukra sem képesek vigyázni. Természetesen tisztelet a kivételnek, aki én vagyok. Amarilla, se Sebastian nem képes vigyázni a gyerekeire. Hihetetlenek. Rajtam is ott van a jel, de nem kérkedek vele.
A bevásárló központ tömve volt emberekkel. Még jó, hogy Jesseéket nem hoztam, különben holnap se érnénk haza. Éppen a sorok között sétálgattam, amikor valakinek neki ütköztem. Miután felvettem a földről leejtett táskámat, az illetőre néztem. Amarilla Darwin.
- Darwin - biccentettem a lányfelé, majd hosszan a szemébe néztem. - Neked nem a kórházban kellene lenned? Félre értés ne essen, örülök, hogy kijöttél - mondtam higgadtan a lánynak, de hangom akaratom ellenére is csöpögött a gúnytól. Hiszen mi másért lenne jó nekem, hogy ő kijött, ha nem azért mert elviszi a gyerekét?
- Mi járatban vagy erre fele? - kérdeztem, majd fizettem és szatyrokkal a kezemben indultam el kifelé, de érdekelt, hogy mi van vele, így inkább betértünk egy kávézóba. Miután rendeltem egy forró csokit, figyeltem Amarillát. Soha nem voltunk jóban. Egyszer Brendon miatt megpróbáltuk. Nem volt hosszú életű.
- Szóval, hogy vagy mostanság? - kortyoltam az italomba.
Az utcákon mindent ellepett már a hófehér hó. Gyűlöltem a hideget, de most muszáj voltam vásárolni menni, és gondolkodnom kellett. Mióta Amarilla kórházban van, Christopher nálunk lakik. Jessevel reggeltől estig veszekednek, és már kezdenek az agyamra menni. Pedig féltestvérek. De nem mehet vissza Christopher a halálfalók közé, mert azok még saját magukra sem képesek vigyázni. Természetesen tisztelet a kivételnek, aki én vagyok. Amarilla, se Sebastian nem képes vigyázni a gyerekeire. Hihetetlenek. Rajtam is ott van a jel, de nem kérkedek vele.
A bevásárló központ tömve volt emberekkel. Még jó, hogy Jesseéket nem hoztam, különben holnap se érnénk haza. Éppen a sorok között sétálgattam, amikor valakinek neki ütköztem. Miután felvettem a földről leejtett táskámat, az illetőre néztem. Amarilla Darwin.
- Darwin - biccentettem a lányfelé, majd hosszan a szemébe néztem. - Neked nem a kórházban kellene lenned? Félre értés ne essen, örülök, hogy kijöttél - mondtam higgadtan a lánynak, de hangom akaratom ellenére is csöpögött a gúnytól. Hiszen mi másért lenne jó nekem, hogy ő kijött, ha nem azért mert elviszi a gyerekét?
- Mi járatban vagy erre fele? - kérdeztem, majd fizettem és szatyrokkal a kezemben indultam el kifelé, de érdekelt, hogy mi van vele, így inkább betértünk egy kávézóba. Miután rendeltem egy forró csokit, figyeltem Amarillát. Soha nem voltunk jóban. Egyszer Brendon miatt megpróbáltuk. Nem volt hosszú életű.
- Szóval, hogy vagy mostanság? - kortyoltam az italomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése