Brendon

Figyeltem Zoét, aki ideges. Éppen feküdtem rajta amikor egy tőrt vett magához és leszúrt.
- Ááááááu... Normális vagy!??? - Kérdeztem tőle és kihúztam a kezemből. A seb begyógyúlt hamar és néztem nagyot. Mi van? Lesokkolt amit láttam. Farkasoknak nem gyógyul be a seb, és ez nekem magas. Mi folyik itt? Észre vettem, hogy Zoé hátrál. A hideg kőnek dőlt. - Mi az? Nem értek semmit.. most félsz tőlem? Kérlek mondd mi folyik itt? - Kérdésről kérdésre tettem fel neki... mert semmit nem értettem. Miért gyógyult be a sebem az csak a vá.. most világosodtam fel...

- Vámpír vagyok? De, hogyan? Kérlek mondj már valamit.... az istenit... - Leguggoltam és bele néztem a szemébe, ő meg lehunyta őket. Nem érdekel, a puppilád néz rám. Most! - Mondtam neki parancsoló hangon és a vállát gyengéden megfogtam. Soha nem tudtam mi folyik körülöttem, mindig zűrős dolgok voltak. Persze, zűrős család állatok és lények... Na remek. Komolyan, ha az én gyerekeim is így nőnek fel nem tudom mit fogok csinálni. Mindig is gondoltam el akartam menekülni a bajok elől, de úgy látszik sosem fogok tudni. A bajok, mindig is lesznek az ember körül.

- Figyelj, nem kell félni tőlem. Nem értek semmit, hogy mi van. Én sosem bántanálak. Mi sokkolt le ennyire? Kérlek, mondd meg. A vámpírságot magam sem értem.... - Néztem és mondtam elcsukló hangon. - Ugyan az vagyok, aki voltam Brendon Darwin, mondjam azt, hogy a legújabb régi szeretőd és pótbátyjád? - Néztem rá, és átöleltem.