Zoe
- Talán jól érzed Sebastian - suttogtam miközben hangom megremegett a sírástól. Én is tudtam, hogy mit kellett volna már az elején tennem, mikor minden megváltozott. Egyáltalán, hogy hagyhattuk, hogy az a kapcsolat tönkre menjen és minden szerelembe csapjon át. Nem kellett volna túl közel engednem magamhoz. Miért kérte, hogy mutassam meg magam. Miért kérte, hogy legyek kedvesebb. Most vádolhatom őt, mert lenne mivel. De itt vagyok én, és ugyan úgy hibás vagyok mint ő.
- Szeretném, ha minden más lenne. Ha esetleg nem kellene másra is figyelni, ha nem más akaratából döntenék. Nem kellene arra figyelnem, hogy mi van akkor, ha veled maradok és mi van ha végeztünk egymással. A szakítás lehet csak egy átmeneti állapot is - szegtem fel dacosan fejem és fájdalmasan néztem rá. Ekkor még a szám is nyitva maradt kérdésétől.
- Sebastian - suttogtam, és az egyik részem nagyon szeretett volna neki igent mondani, és most, itt azonnal megcsókolni, de a másik részem ami erősebbnek bizonyult, nem engedte. - Mindegy mit mondok. De azt tudom, hogy van valaki aki jobban szeretné hallani Tőled ezt a kérdést. Szeretné, ha élete végéig vele lennél és vigyáznál rá. Ez nem én vagyok. Amarilla jobban szeret téged mindenkinél. Látom rajta. Ha most neked igent mondok, akkor végleg eltűnik, pedig ha jól tudom te is szereted. De nem is érdekes, szeretned kell őt - mondtam neki csendesen, és még kisebbre húztam össze magam. - Tudom, fáj Seb, én is ugyan úgy szeretlek, mint te. Ha csak nem jobban - simítottam végig arcán. - Menj el hozzá, meg leszek. Csak kell hogy egyedül legyek. Nem akarom, hogy itt legyél. Vége van és nem lesz köztünk soha már semmi. Régen nem vagyunk azok a gyerekek, ahogy te is mondtad. Már rég nem arra megy a játék, hogy te vagy a legjobb az ágyban - mondtam fájjdalmasa, de mégis hangomban gunyoros csengés volt.
- Menj el, kérlek. Mi már... nem. Soha többé. Gyerünk - kiabáltam vele, majd erőtlenül ellöktem magamtól, és zokogni kezdtem. Utolós pillantást vetettem rá, mint a szerelmemre. Most már csak egy férfi, akit szerettem...
- Talán jól érzed Sebastian - suttogtam miközben hangom megremegett a sírástól. Én is tudtam, hogy mit kellett volna már az elején tennem, mikor minden megváltozott. Egyáltalán, hogy hagyhattuk, hogy az a kapcsolat tönkre menjen és minden szerelembe csapjon át. Nem kellett volna túl közel engednem magamhoz. Miért kérte, hogy mutassam meg magam. Miért kérte, hogy legyek kedvesebb. Most vádolhatom őt, mert lenne mivel. De itt vagyok én, és ugyan úgy hibás vagyok mint ő.
- Szeretném, ha minden más lenne. Ha esetleg nem kellene másra is figyelni, ha nem más akaratából döntenék. Nem kellene arra figyelnem, hogy mi van akkor, ha veled maradok és mi van ha végeztünk egymással. A szakítás lehet csak egy átmeneti állapot is - szegtem fel dacosan fejem és fájdalmasan néztem rá. Ekkor még a szám is nyitva maradt kérdésétől.
- Sebastian - suttogtam, és az egyik részem nagyon szeretett volna neki igent mondani, és most, itt azonnal megcsókolni, de a másik részem ami erősebbnek bizonyult, nem engedte. - Mindegy mit mondok. De azt tudom, hogy van valaki aki jobban szeretné hallani Tőled ezt a kérdést. Szeretné, ha élete végéig vele lennél és vigyáznál rá. Ez nem én vagyok. Amarilla jobban szeret téged mindenkinél. Látom rajta. Ha most neked igent mondok, akkor végleg eltűnik, pedig ha jól tudom te is szereted. De nem is érdekes, szeretned kell őt - mondtam neki csendesen, és még kisebbre húztam össze magam. - Tudom, fáj Seb, én is ugyan úgy szeretlek, mint te. Ha csak nem jobban - simítottam végig arcán. - Menj el hozzá, meg leszek. Csak kell hogy egyedül legyek. Nem akarom, hogy itt legyél. Vége van és nem lesz köztünk soha már semmi. Régen nem vagyunk azok a gyerekek, ahogy te is mondtad. Már rég nem arra megy a játék, hogy te vagy a legjobb az ágyban - mondtam fájjdalmasa, de mégis hangomban gunyoros csengés volt.
- Menj el, kérlek. Mi már... nem. Soha többé. Gyerünk - kiabáltam vele, majd erőtlenül ellöktem magamtól, és zokogni kezdtem. Utolós pillantást vetettem rá, mint a szerelmemre. Most már csak egy férfi, akit szerettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése