2010. július 14., szerda

Christopher

Figyeltem, majd ekkor a tesóm elindult a szobába. Utána indultam a szobájába, persze azért meg akar valamit csak nem tudom mit. Pálcámat elővettem és lenyomtam a szobája kilincsét.
- Héé Jess... nem küldöm el őket, nem vagyok szemét... - Néztem be sehol senki. Hát ez hol van!? A szekrénye nyitva volt, ekkor a szobája ajtaját hallottam becsapódni és későn kapcsoltam már a szekrényben voltam. - Engedj már ki te idióta. - Dörömböltem persze, a pálcám kin maradt az ágy előtt. Szerencsétlen balfasz, vagyok. - Jesse, ne izélj... csak szeretlek piszkálni tudod. Mi lenne ha mennék ablakot pucolni, és te meg ki engedsz innen. - Vettem elő a ravasz színészi mondatomat.

- Jesse, az istenit ne szórakozz már. Tudod, hogy ha kis helyre zárnak be rosszul leszek... - Üvöltöttem. Mindig megtalálja a gyenge pontomat nem igaz már. Ilyen bátyót.
- Jó megyek ablakot pucolni, és nem lesz több tréfa. Kérlek szépen bátyám engedj ki. Vagy inkább Mr. Acerlot? - Kérdeztem tőle. Kedvem támadna megverni de nem teszem meg. Ő csak élvezi hogy ő az úr. Remek....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése