Sebastian

Tim

- Nehogy már rám fogd a saját hibáid. A rossz döntésedet követte a még rosszabb. Én inkább figyelmeztettelek. Csak Adamot ölettem meg veled. Senki mást. - Néztem rá szavaim úgy csengtek mint ha egy baráttal beszélnék, de magam sem értettem hiszen gyűlöltem. - Mi lesz? - Kérdeztem ,de már láttam is. Ez nem normális. Éppen rántottam volna elő pálcám mikor a vámpír lány morgott felém.Remek. egyedül már semmire se képesek csak csapatban.
- Veled? Soha... - Köptem bele arcába. - Nem értem hozzád. - Mértem rá gúnyosan majd farkasszemet néztünk, mintha meg akarnánk egymást gyilkolni. Majd végül elfordítottam fejem. Kezd olyan érzésem lenni, hogy ez már nem is ember. Hanem egy robot. Aki a régi szerelmemre hasonlít. De nem az. Csak kívül...
- Állok elébe... - Suttogtam kísértetiesen hisztérikus hangon. Komolyan mintha a sikoly beszélne.

- Áh... Júlia szerelmem légy az enyém. - Szóltam gúnyosan felé mikor kilépett az ajtón.
- Jobb ötletem van. Megölöm az ikreket és csak kettő lesz. Így sokkal jobban hangzik. - szóltam neki nyugodtan. A következő mondatára viszont kezem már lendült is és úgy pofon vágtam ,hogy komolyan azt vártam mikor repül le a feje.
- Nem bántod. - Húztam elő hirtelen pálcám...