Vissza nyomott a székre Nate és ő is leült. Tartottam tőle most nagyon. Farkas szemet néztünk hosszasan…
Nem tudtam sokáig mit mondjak neki, csak gondolkodtam. Végül az én tekintetemet fordítottam el, és sírni kezdtem. Nem én adtam ki őket, és nem hisznek nekem. Nem tehettem mást. Különben Chrisnek annyi lett volna.
- Nathaniel én… - Kezdtem bele, amikor a szavamba vágott és üvöltött velem. Ekkor mindenki ide figyelt. Dühös volt és a szemében ott volt a bizalmatlanság. Amikor a keze lendülni akart, Zoé megfogta de két Centire állt tőle majdnem megütötte a Hugát. Ekkor a lány elrohant. Végülis igaza volt. Mindenben….
Nem érdemlek semmit, ha nem teszem meg? Talán minden a régi lenne. Ezer meg ezer megválaszolhatatlan kérdés amire sosem fogok választ kapni. – Én, nem adtalak ki titeket… Címet kaptam és csak két gyerek nevet. Semmi többet. Amikor megláttalak megmerevedtem, mert nem akartalak bántani. Nem is bántottalak Ha érdekel a sebedet én kötöttem be…. – Mondtam csendesen és láttam az asztalra borul. – Amikor megtudtam miért kell nekik Becca meg Jesse nem érdekelt az sem hogy megölnek, vissza akartam hozni őket. Ha nem végeztem volna el a feladatot a fiamat végezték volna ki.El kellett hozzam őket, de amint láttam hogy rád lőttek nyomban neki ugrottam aki ezt tette… Én ezt nem akartam. Tudom nem hiszel nekem, mert eljátszottam a bizalmadat, de ennyit tudnod kel sosem bántanálak. Sem Zoét sem a kicsiket. Felelőtlen, Naiv és buta vagyok aki túlságosan hiszékeny. Nem figyeltem mibe keveredtem. Lehet tanultam belőle. Azt is tudom, hogy ezt nem tudom vissza csinálni. Nem mondhatom 100x-or hogy bocsánat felejtsük el. Ez tudom komoly ügy.
Ha tudtam volna valóban miért kapom azokat a nagyobb fizetéseket előbb szólok. Ha a házban visszafordultam volna egyből én vagyok bajban. Barátaim vagy Christopher, választanom kellett…. És nem akartam ezt, de még is megtettem nincs mentségem rá… - Mondtam Colenak, majd fogtam magam és kirohantam a kávézóból az egyik sarkon befordultam de jött utánam.
Csak el akarok innen menni, nem akartam ezt a beszélgetést és lehet tényleg jobb lett volna ha nem találkozok azzal az emberrel aki bennem csalódott nem lenne lelki ismeret furdalásom. Nem tudtam merre megyek csak egyenesben mentem, de amikor a kocsi rám dudált… Majdnem nekem jött.. Biccentettem a sofőrnek, majd tovább mentem a busz megállóhoz ahol egy pad volt és leültem…
Nem tudtam sokáig mit mondjak neki, csak gondolkodtam. Végül az én tekintetemet fordítottam el, és sírni kezdtem. Nem én adtam ki őket, és nem hisznek nekem. Nem tehettem mást. Különben Chrisnek annyi lett volna.
- Nathaniel én… - Kezdtem bele, amikor a szavamba vágott és üvöltött velem. Ekkor mindenki ide figyelt. Dühös volt és a szemében ott volt a bizalmatlanság. Amikor a keze lendülni akart, Zoé megfogta de két Centire állt tőle majdnem megütötte a Hugát. Ekkor a lány elrohant. Végülis igaza volt. Mindenben….
Nem érdemlek semmit, ha nem teszem meg? Talán minden a régi lenne. Ezer meg ezer megválaszolhatatlan kérdés amire sosem fogok választ kapni. – Én, nem adtalak ki titeket… Címet kaptam és csak két gyerek nevet. Semmi többet. Amikor megláttalak megmerevedtem, mert nem akartalak bántani. Nem is bántottalak Ha érdekel a sebedet én kötöttem be…. – Mondtam csendesen és láttam az asztalra borul. – Amikor megtudtam miért kell nekik Becca meg Jesse nem érdekelt az sem hogy megölnek, vissza akartam hozni őket. Ha nem végeztem volna el a feladatot a fiamat végezték volna ki.El kellett hozzam őket, de amint láttam hogy rád lőttek nyomban neki ugrottam aki ezt tette… Én ezt nem akartam. Tudom nem hiszel nekem, mert eljátszottam a bizalmadat, de ennyit tudnod kel sosem bántanálak. Sem Zoét sem a kicsiket. Felelőtlen, Naiv és buta vagyok aki túlságosan hiszékeny. Nem figyeltem mibe keveredtem. Lehet tanultam belőle. Azt is tudom, hogy ezt nem tudom vissza csinálni. Nem mondhatom 100x-or hogy bocsánat felejtsük el. Ez tudom komoly ügy.
Ha tudtam volna valóban miért kapom azokat a nagyobb fizetéseket előbb szólok. Ha a házban visszafordultam volna egyből én vagyok bajban. Barátaim vagy Christopher, választanom kellett…. És nem akartam ezt, de még is megtettem nincs mentségem rá… - Mondtam Colenak, majd fogtam magam és kirohantam a kávézóból az egyik sarkon befordultam de jött utánam.
Csak el akarok innen menni, nem akartam ezt a beszélgetést és lehet tényleg jobb lett volna ha nem találkozok azzal az emberrel aki bennem csalódott nem lenne lelki ismeret furdalásom. Nem tudtam merre megyek csak egyenesben mentem, de amikor a kocsi rám dudált… Majdnem nekem jött.. Biccentettem a sofőrnek, majd tovább mentem a busz megállóhoz ahol egy pad volt és leültem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése