Amikor lekevert egy pofont, megfordultam és gyilkos pillantással néztem rá.
- Ezt rosszul tetted, tudod miért? - Néztem rá, és elővettem az ezüst tőrőmet. Tudtam, hogy az előző törtől begyógyul a sebe. De most fájni fog neki. Ekkor Zoé lépett be.
- Véreset? Az meg van picinyem. - Mondtam gúnyosan, és beleállítottam Jesse lábába a tört. Ezüst volt és a vére kezdett felforrni a gyereknek. Egy mozdulattal ki is húztam, de nem tudott a fiú megszólalni. - Mit elég? A móka csak most kezdődik. - Mentem közelebb Zoéhoz.
- Tudod mit? Szívesen megtenném, de tudod mit? Szenvedjetek ahogy én tettem. Milyen érzés az, amikor elveszítesz valakit... aki hitegeti 20 évig, hogy szereti és közben másnak a kezét kéri meg. Tudod milyen érzés? Annyi pasi volt akivel összejöhettem volna, csak egy volt a bökkenő. Hogy már nem hiszek nekik. Eleget csalódtam, és szenvedtem. Ennek most van vége. Mennyire fájna nektek ha Jesse nem lenne? Elég sebb lenne abban a szívben? Nem hinném. - Mondtam gúnyosan, majd elfordultam tőlük és Monához mentem. - Megfogadtam az életemben, hogy nem fogok más pasira nézni, mert volt valaki akit szeretek. Csoda, hogy Brendon túl tudott lépni rajtad és mostanra család apa. És én vagyok szánalmas? Ezek után nem hinném. - Mondtam ridegen és barátságtalan hangon.
- Túl léptem azt a korszakot, és nem kérek belőletek. Ezt így tudjuk megoldani. Nem foglak megölni Zoé. "Még" Nem. Kell egy kis szenvedés, mint ahogy Shane és Oliék szenvedtek. Jó volt végig nézni. - Leültem a székembe és tartottam a kontaktust Zoéval. - Sebastian, itt mond el most mindenki előtt miért hitegettél folyton. Biztos megértjük, ha csak azt nem mondod, hogy sajnáltatom magam mert nem. A bosszú, ami hajt engem semmi más. - Mondtam Sebastiannak és még mindig farkas szemet néztem Zoéval.
- Sohasem hittem, hogy idáig fog fajulni ez a dolog. Mind a ketten szenvedtek, a nagy büdös semmiért. Komolyan ezek után azt hiszitek bárkiben megbízok csak úgy? Hát nem. - Mondtam ki csendesen a szavakat, és a csuklyát a fejemre raktam, hogy ne lássák az arcom. Ahol könnyek jöttek le. Azért még volt bennem fájdalom éppen azért lettem erős. De nem fogok hinni, Sebastiannak az biztos. Nagyon sokat kell tennie, ezügyben. Nem vagyok olyan mint régen, teljesen más vagyok.
- Ezt rosszul tetted, tudod miért? - Néztem rá, és elővettem az ezüst tőrőmet. Tudtam, hogy az előző törtől begyógyul a sebe. De most fájni fog neki. Ekkor Zoé lépett be.
- Véreset? Az meg van picinyem. - Mondtam gúnyosan, és beleállítottam Jesse lábába a tört. Ezüst volt és a vére kezdett felforrni a gyereknek. Egy mozdulattal ki is húztam, de nem tudott a fiú megszólalni. - Mit elég? A móka csak most kezdődik. - Mentem közelebb Zoéhoz.
- Tudod mit? Szívesen megtenném, de tudod mit? Szenvedjetek ahogy én tettem. Milyen érzés az, amikor elveszítesz valakit... aki hitegeti 20 évig, hogy szereti és közben másnak a kezét kéri meg. Tudod milyen érzés? Annyi pasi volt akivel összejöhettem volna, csak egy volt a bökkenő. Hogy már nem hiszek nekik. Eleget csalódtam, és szenvedtem. Ennek most van vége. Mennyire fájna nektek ha Jesse nem lenne? Elég sebb lenne abban a szívben? Nem hinném. - Mondtam gúnyosan, majd elfordultam tőlük és Monához mentem. - Megfogadtam az életemben, hogy nem fogok más pasira nézni, mert volt valaki akit szeretek. Csoda, hogy Brendon túl tudott lépni rajtad és mostanra család apa. És én vagyok szánalmas? Ezek után nem hinném. - Mondtam ridegen és barátságtalan hangon.
- Túl léptem azt a korszakot, és nem kérek belőletek. Ezt így tudjuk megoldani. Nem foglak megölni Zoé. "Még" Nem. Kell egy kis szenvedés, mint ahogy Shane és Oliék szenvedtek. Jó volt végig nézni. - Leültem a székembe és tartottam a kontaktust Zoéval. - Sebastian, itt mond el most mindenki előtt miért hitegettél folyton. Biztos megértjük, ha csak azt nem mondod, hogy sajnáltatom magam mert nem. A bosszú, ami hajt engem semmi más. - Mondtam Sebastiannak és még mindig farkas szemet néztem Zoéval.
- Sohasem hittem, hogy idáig fog fajulni ez a dolog. Mind a ketten szenvedtek, a nagy büdös semmiért. Komolyan ezek után azt hiszitek bárkiben megbízok csak úgy? Hát nem. - Mondtam ki csendesen a szavakat, és a csuklyát a fejemre raktam, hogy ne lássák az arcom. Ahol könnyek jöttek le. Azért még volt bennem fájdalom éppen azért lettem erős. De nem fogok hinni, Sebastiannak az biztos. Nagyon sokat kell tennie, ezügyben. Nem vagyok olyan mint régen, teljesen más vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése