Zoe
Hangosan csapódott be mögöttem a vastag tölgyfa ajtó. Darren természetesen túl elfoglalt, így nem ér rá eljönni velem. Már kezdtem egszokni, hogy soha semmi nem érdekli és soha semmihez nincs semmi hozzáfűzni valója, kivéve a Reina témához. Ebből nekem elegem van. Ha ennyire jó Reina mindenben, miért is vagyok vele? Elegem van. Egyedül fogok menni és szórakozok. Mondjuk kétségeim vannak afelől, hogy egy rakat sznob ügyvéd között jól fogom érezni magam.
Egy kivágott, merész és kihívó sötétzöld selyem ruhát vettem fel. Hajmat begöndörítettem, felvittem egy kis sminket, majd keresztül sétálva Darren szobáján, méltóságteljesen hopponáltam.
Már sokan voltak, de nem érdekelt. Elindultam befelé, de egy férfi az utamat állta. Nem is akarmelyik férfi.
- Brendon Darwin - mondtam ridegen, és ajkaimon egy gunyoros mosoly futot végig. - Megnyerted? Úgy érted, miután megfektetted a bírónőt és lefizetted az ügyészeket, megnyerted a tárgyalást? - kérdeztem cinikusan. - Igazán remek volt az alakításod. Még megnyerőbb lett volna, ha ez kitudódik és a védenceddel együtt bevonulsz egy zárkába - köptem neki a szavakat, majd tekintetemet elfordítottam. - Látom a kedves kis feleségedet nem tudtad otthon hagyni. Lilly és Mark? Meg vannak még? Vagy már valamelyik klimaxos bírónőnek ajándékoztad őket? Lehet, hogy a legközelebbi tárgyaláson én is lefekszem a bíróval. Adam O"Connor lesz a két hét múlva esedékes tárgyaláson a bíró. Ha jól tudom, a te védenced lesz az enyém ellen. Azt hiszem én fogok nyerni. De hát, nem is kétség, ugyanis nem hinném, hogy lefekszel egy férfivel. De ha mégis, tájékoztass - kacsintottam, majd vigyorogva Alexot néztetm. - Megyek köszönök neki, és elmesélem, hogyan nyered azokat azokat az ügyeket. - Éppen indultam, italllal a kezemben, mikor éreztem, hogy megragadja a kezem és bevonszol, valamiféle tárgyaló terembe. Ott az asztalnak lökött, majd bevágta az ajtót. Büszkén és diadalmasan néztem fel rá.
- Csak nem féltékeny lenne, ha meglátna? Nem csodálom. Az ember nem felejti soha az első szerelmét. Vagy inkább szeretőjét? - kérdeztem ravaszul, majd a falhoz vágtam az üveg poharat és elé sétáltam. Imádtam mikor nyakkendő volt rajta, de ehez sajnos pólót nem hordhatott. Megfogtam a nyakkendőjét, majd lehúztam magamhoz.
- Adjunk rá neki okot, hogy féltékeny legyen? - kérdeztem csillogó szemekkel, majd Darrenre gondoltam, aki igazán megérdemli, hogy megleckéztessem. - Csak most, csak a tiéd vagyok - suttogtam és reméltem hangomból nem szűri le, hogy valami nincs rendben. Nem mondtam volna el, de magyarázkodni se lett volna kedvem, kibúvók után. - Gyengéd csókot leheltem ajkára, majd ellöktem magamtól és felültem az asztalra.
Hangosan csapódott be mögöttem a vastag tölgyfa ajtó. Darren természetesen túl elfoglalt, így nem ér rá eljönni velem. Már kezdtem egszokni, hogy soha semmi nem érdekli és soha semmihez nincs semmi hozzáfűzni valója, kivéve a Reina témához. Ebből nekem elegem van. Ha ennyire jó Reina mindenben, miért is vagyok vele? Elegem van. Egyedül fogok menni és szórakozok. Mondjuk kétségeim vannak afelől, hogy egy rakat sznob ügyvéd között jól fogom érezni magam.
Egy kivágott, merész és kihívó sötétzöld selyem ruhát vettem fel. Hajmat begöndörítettem, felvittem egy kis sminket, majd keresztül sétálva Darren szobáján, méltóságteljesen hopponáltam.
Már sokan voltak, de nem érdekelt. Elindultam befelé, de egy férfi az utamat állta. Nem is akarmelyik férfi.
- Brendon Darwin - mondtam ridegen, és ajkaimon egy gunyoros mosoly futot végig. - Megnyerted? Úgy érted, miután megfektetted a bírónőt és lefizetted az ügyészeket, megnyerted a tárgyalást? - kérdeztem cinikusan. - Igazán remek volt az alakításod. Még megnyerőbb lett volna, ha ez kitudódik és a védenceddel együtt bevonulsz egy zárkába - köptem neki a szavakat, majd tekintetemet elfordítottam. - Látom a kedves kis feleségedet nem tudtad otthon hagyni. Lilly és Mark? Meg vannak még? Vagy már valamelyik klimaxos bírónőnek ajándékoztad őket? Lehet, hogy a legközelebbi tárgyaláson én is lefekszem a bíróval. Adam O"Connor lesz a két hét múlva esedékes tárgyaláson a bíró. Ha jól tudom, a te védenced lesz az enyém ellen. Azt hiszem én fogok nyerni. De hát, nem is kétség, ugyanis nem hinném, hogy lefekszel egy férfivel. De ha mégis, tájékoztass - kacsintottam, majd vigyorogva Alexot néztetm. - Megyek köszönök neki, és elmesélem, hogyan nyered azokat azokat az ügyeket. - Éppen indultam, italllal a kezemben, mikor éreztem, hogy megragadja a kezem és bevonszol, valamiféle tárgyaló terembe. Ott az asztalnak lökött, majd bevágta az ajtót. Büszkén és diadalmasan néztem fel rá.
- Csak nem féltékeny lenne, ha meglátna? Nem csodálom. Az ember nem felejti soha az első szerelmét. Vagy inkább szeretőjét? - kérdeztem ravaszul, majd a falhoz vágtam az üveg poharat és elé sétáltam. Imádtam mikor nyakkendő volt rajta, de ehez sajnos pólót nem hordhatott. Megfogtam a nyakkendőjét, majd lehúztam magamhoz.
- Adjunk rá neki okot, hogy féltékeny legyen? - kérdeztem csillogó szemekkel, majd Darrenre gondoltam, aki igazán megérdemli, hogy megleckéztessem. - Csak most, csak a tiéd vagyok - suttogtam és reméltem hangomból nem szűri le, hogy valami nincs rendben. Nem mondtam volna el, de magyarázkodni se lett volna kedvem, kibúvók után. - Gyengéd csókot leheltem ajkára, majd ellöktem magamtól és felültem az asztalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése