Amarilla és Christopher

Christopher :

-De apa…. – Keltem fel és durcáztam elindultam az ajtó felé. Még két percig gondolkodtanm hogy maradni kéne. Nem érdekel ha megbüntet, de most a bátyámról van szó. Elővettem a baloldalamról a Katanát, és levágtam két lidérc fejét és mentem oda Jessehez.
Ahogy megfogtam a bilicnset azt éreztem hogy valami szél vihar van és eltaszít tőle.. Fel nézek ekkor azt látom, Mona keze volt fent. Azzal csinálta a szelet. Utána vissza fordult apához.
- Ugyan.. minek beszélni, a tettek magukért beszélnek Sebastian. Sosem szoktam halálfalókkal trécselni és nem ma kezdtem. Tudod ezért vannak hírnőkeink ez esetben lásd a helyettesemet, Illa Darwin. Egész jól beilleszkedett hozzánk, immárom lassan 9 éve szolgál és hűségesen. A fiadat valóban nem bántjuk, de az előbbi tette Christophernek.. hmm, rossz döntés volt. – Biccentett valakinek, de nem tudtam kivenni kinek. Ekkor azt éreztem hogy a vérem felforr és hegek jelennek meg a kezemen meg mindenhol.
- Eléééég… - Ahogy tudtam az illető kezét levágtam a katanával, és hoppanáltam a szobámba. Apa tuti leordítja a fejem, de nem érdekel csak segíteni akartam.

Amarilla:

- Christopherrel mi történt? – Néztem értetlenül, mert még is a fiam és az anyai ösztönöm ott volt. Nem voltam képes bántani a fiam, mert ő volt a mindenem attól, hogy ilyen vagyok.
- Semmi, nyugalom, csak a vérét forraltuk fel mint a levest. Kis lecke mi vár arra az illetőre, aki ki akarja szabadítani. Erről jut eszembe, hívjátok be Jane-t! A Legerősebb vámpírunk fogja őrízni mert úgy látszik egyesek nem képesek végezni a dolgukat. – Fejezte ne szigorúan majd, néztem ahogy beleül a székembe. Én egy mozdulattal kiszedtem onnan ugyanis nála egy fokkal erősebb voltam. És beleültem büszkén a székembe.
- Na mi az. Hol vannak a talp nyalóid? Őket ne várjuk esetleg vámpír vacsorára. 1 hete nem ettek ember vért. És kivannak éhezve. Főleg Jane. Áh már itt is van drága barátném. – Mondtam neki majd intettem Jesse felé. – Látod a szemét ez az éhség jele úgyhogy úgy vigyázz… - Mondtam neki halkan majd hoztak neki is érdekes széket. – Meglátjuk, tudunk e egyességre jutni. Rendben? – Mondtam neki és közben a tőrőmet elő vettem.