Darren

Még mindig rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogy Zoe tönkreteszi a fürdőszoba berendezését.
- Nem tudom, hogy várhatod el, hogy bízzak benned azok után, amiket műveltél. – mondtam fagyosan, majd néztem, ahogy tönkreteszi a bőröndjét, és szerencsétlenkedik egy sort.
- Ülj vissza. – szóltam, mikor elindult kifelé. Megvártam, amíg leveti magát az egyik székbe, majd anélkül, hogy egy cseppet is megemeltem volna a hangomat ismét megszólaltam.
- Abigail, gyere be és ne tégy úgy, mintha nem hallottál volna mindent. Valószínűleg mindenki hallotta a dolgokat. – köptem gúnyosan. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó és belépett rajta a szokatlanul komor Aby. – Tedd, amit kell. – morogtam neki, majd elfordultam és kinéztem az ablakon. Pár percig csak azt lehetett hallani, hogy Abe valamit halkan magyaráz Zoénak, hogy meg kell vizsgálnia és akkor tényleg kiderülhet, hogy kié a baba, mivel ő nem bízik az orvos tudományban. Aztán még pár perc szöszmötölés után Abigail odalépett mellém az ablakhoz.
- Darren… igazat mondott. Az a gyerek tényleg a tiéd. – suttogta remegő hangon. Egy percig csak megkövülten meredtem magam elé, majd ahogy hallottam, hogy Aby kimegy a szobából, nagy levegőt vettem és megfordultam, hogy Zoéra nézhessek.
- Nem tudom mit kéne most mondanom…