Sok minden történt az elmúlt évben. Hát igen. Igaza volt Victornak a változás tényleg bejött. Szerencsére az ügyfeleimet meg a tárgyalást lerendeztem… Nem hiszem el. A szobában voltam, és unatkoztam. Gyerekek az anyjukkal elmentek, remek. Amíg a kis Mark 5 éves Lilly 3. gyorsan nőnek a kis kölyökök, nem is értem, hogy miért… Írtam a napokban levelet Zoénak találkozzunk. Viszont mai napom zsúfolt mert amikor Zoé érkezni fog akkor kéne elvinnem a gyerekeket is az állatkertbe mert megigértem nekik.
Éppen az ágyamon fekszek és unatkozok meg gondolkdook amikor nyílik az ajtó. Oda néztem és Zoé volt az.
- Szia Zo. – Köszöntem neki majd odasétáltam. Már nem szerettem csak mint barátot. Család apa vagyok, és boldog vagyok így. Megölel én viszonoztam az ölelését, amikor az ajtó csapódott be. Remek már csak ő hiányzott. Rég láttam és másként tekintek rá. Nem barátra, de nem is ellenségre… egy egyszerű problémás emberre aki ugyan olyan cinikus mint volt…
- Mit keresel itt? – Vontam fel a szemöldököm, amikor oda akartam lépni hogy behuzzak neki, Mark jött be.
- Apa, apa megyünk akkor? – Kérdezte türelmetlenül és ráncigálni kezdett..
- Kicsim, kapsz 100 dollárt ha anyunak szólsz, hogy vigyen el. Nekem van egy kis dolgom.
- De ő Húgival van…
- 200 dollár?
- Rendben.. – Lehetet üzletelni Markkal, odaadtam neki a pénzt és már ment is
Na bezártam az ajtót, hogy ne zavarjon minket senki. Esküszöm ez a Sebastian tényleg nem változott semmit, megy mint a pulikutya csak éppen a pórázát felejtették otthon. Hja bocs, a póráz Jessénél maradt. Szóltam a recepciósnak, hogy 7 óráig ne zavarjanak, utána ha megérkezik az ügyfelem felkisérheti.
- Sebastian, olyan vagy mint a pulikutya csak a pórázod maradt Otthon. Nekem egyáltalán nem hiányoztál. – Mondtam őszinte gúnyos mosollyal. És megfagyott a levegő.
Éppen az ágyamon fekszek és unatkozok meg gondolkdook amikor nyílik az ajtó. Oda néztem és Zoé volt az.
- Szia Zo. – Köszöntem neki majd odasétáltam. Már nem szerettem csak mint barátot. Család apa vagyok, és boldog vagyok így. Megölel én viszonoztam az ölelését, amikor az ajtó csapódott be. Remek már csak ő hiányzott. Rég láttam és másként tekintek rá. Nem barátra, de nem is ellenségre… egy egyszerű problémás emberre aki ugyan olyan cinikus mint volt…
- Mit keresel itt? – Vontam fel a szemöldököm, amikor oda akartam lépni hogy behuzzak neki, Mark jött be.
- Apa, apa megyünk akkor? – Kérdezte türelmetlenül és ráncigálni kezdett..
- Kicsim, kapsz 100 dollárt ha anyunak szólsz, hogy vigyen el. Nekem van egy kis dolgom.
- De ő Húgival van…
- 200 dollár?
- Rendben.. – Lehetet üzletelni Markkal, odaadtam neki a pénzt és már ment is
Na bezártam az ajtót, hogy ne zavarjon minket senki. Esküszöm ez a Sebastian tényleg nem változott semmit, megy mint a pulikutya csak éppen a pórázát felejtették otthon. Hja bocs, a póráz Jessénél maradt. Szóltam a recepciósnak, hogy 7 óráig ne zavarjanak, utána ha megérkezik az ügyfelem felkisérheti.
- Sebastian, olyan vagy mint a pulikutya csak a pórázod maradt Otthon. Nekem egyáltalán nem hiányoztál. – Mondtam őszinte gúnyos mosollyal. És megfagyott a levegő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése