Zoe

Zoe

Követtem az ajtón, de egy ideig bojongtam a folyosókon. Hova az istenbe tűnhetett? Azt sem udtam, hogy minek jöttem utána. Inkább az első ötletem mellett tartottam volna ki és visszamentem volna elbeszélgetni Alexszel. Biztos nem ismeri a férje módszereit. De egy biztos, bármikor meglát, elkapja a féltékenységi dühroham és ez tetszik. Brendon pedig nagyon jól tudja, hogy a felesége féltékeny rám, ezéért muszáj Alex társaságát nélkülöznöm. Pedig milyen jóban is lehettem volna a csajjal. Körülbelül tíz másodpercig mert utána rájöttem volna, hogy túlságosan is nagy a szája és megöltem volna. Miért is nem tettem? Elszalasztottam egy ilyen remek gyilkolási módszert.

- Darwin, hát otthon kikötötték a vízet, vagy mi történt, hogy itt zuhanyzol? Jajj várj, el is felejtettem, hogy neki adtad a zuhanyrózsát az ügyvédeknek - vigyorogtam negédesen, majd ahogy törölközővel a derekán közelebb sétált, és megcsókolt, közelebb léptem hozzá és viszonoztam csókját. Szenvedélyes, tüzes. Csak ő tudott így csókolni. Egyszerűen, nem képes senki ugyan ilyen szenvedéllyel megcsókolni. Mikor átölelt, leszedtem róla a törölközőt és a hátam mögé dobtam és vigyorogva néztem rá.
- Azt hiszem nem is kell felöltöznöd, indulhatunk is vissza. Mit is fog szülni ehez Alex? Biztosan kitér a hitéből, ha meglát téged, meztelenül, d ehogy én itt vagyok lehet a kedvemért kiugrik a huszadik emeletről - magam után húzva mentünk kifelé, de mielőtt kimehettünk volna, megemberelte magát, és erősen vissarántott.
- Idióta, ez fáj - sikkantottam fel, majd tovább akartam húzni de nem tudtam. - Jó móka lesz, legalább a befásult ügyvédek is röhögönek egyet - mondtam angyalian vigyorogva és csókot váltotuttunk.