Zoe
Bámultam a kisfiút, aki szakasztott édesapja volt. Hihetetlen, hogy idejutottunk. Hiszen, mikor ötödikben megismertem Brendont, azt hittem majd örökké együtt leszünk, összeházasodunk és közös gyerekeink lesznek. Ezzel szemben, most külön utakon járunk. Már nem tartjuk a kapcsolatot, saját életünk van, és gyerekeink. Külön. Most mégis fájt, hogy idáig jutottunk. Mi lesz nyolcvan év múlva? Ott fogok állni, tizenhat évesen Brendon sírjánál és majd visszaemlékszem, hogy volt köztünk valami? Fájni fog. De most itt van, mint barát. Ő sem tekinthet rám másképpen, csak mintegy barátra és ezt el kell fogadnia. Egy jó barát...
- Fejezzétek már be - mondtam hangosan, de az indulatok most nem ütköztek ki. - Nagyon unom, amit műveltek. Két óvódás. Felejtsétek már el ami történt. Nem akarok célozgatni, de emlékezzetek vissza mikor még barátok voltatok. Nem rabszolgák és főnökök. Tanusíthatom, hogy remekül egyet tudtatok érteni - vigyorogtam sötéten a két fiúra. - Hogy mit mondtál Darwin? - nagyokat pislogva meredtem a férfire. - Ha csak még egy megjegyzést teszel a gyerekeimre, esküszöm, hogy könyörögni fogsz, hogy Sebastian rabszolgája lehess - sziszegtem fenyegetően az arcába, majd Seb és Brendon közé álltam.
- Most nem veritek agyon egymást. Darwin, ha tudni akarok, van ügyvédje. Jelen van - jelentettem ki élesen és ridegen meredtem Brendonra. - Nehogy azt képzeld, hogy jobb ügyvéd vagy nálam. Neked van titkárnőd, irodád, nagy cucc. Nekem meg van ismerettségem, kapcsolataim de ami a legfontosabb, hogy van mit felhoznom, és még soha nem vesztettem el, egyetlen ügyet sem. Érthető voltam? - fürkésztem kimérten Brendont, majd Sebastianra pillantottam.
- Te viszont, most elmész. Nem azért jöttem, hogy ti ketten agyonverjétek egymást - mondtam, majd Seb előtt kinyottam az ajtót, de addigra már ráugrott Brendonra. Ezt nem hiszem el. Két nem normális. Még szerencse, hogy Mark időközben eltűnt.
- Ezt nevezem én két értelmetlen, tökkelütött, mamlasz, éretlen kölykök civakodásának egy cikeszen - piszkálgattam unottan körmömet, majd végig néztem a két ostobán. Két barom...
Bámultam a kisfiút, aki szakasztott édesapja volt. Hihetetlen, hogy idejutottunk. Hiszen, mikor ötödikben megismertem Brendont, azt hittem majd örökké együtt leszünk, összeházasodunk és közös gyerekeink lesznek. Ezzel szemben, most külön utakon járunk. Már nem tartjuk a kapcsolatot, saját életünk van, és gyerekeink. Külön. Most mégis fájt, hogy idáig jutottunk. Mi lesz nyolcvan év múlva? Ott fogok állni, tizenhat évesen Brendon sírjánál és majd visszaemlékszem, hogy volt köztünk valami? Fájni fog. De most itt van, mint barát. Ő sem tekinthet rám másképpen, csak mintegy barátra és ezt el kell fogadnia. Egy jó barát...
- Fejezzétek már be - mondtam hangosan, de az indulatok most nem ütköztek ki. - Nagyon unom, amit műveltek. Két óvódás. Felejtsétek már el ami történt. Nem akarok célozgatni, de emlékezzetek vissza mikor még barátok voltatok. Nem rabszolgák és főnökök. Tanusíthatom, hogy remekül egyet tudtatok érteni - vigyorogtam sötéten a két fiúra. - Hogy mit mondtál Darwin? - nagyokat pislogva meredtem a férfire. - Ha csak még egy megjegyzést teszel a gyerekeimre, esküszöm, hogy könyörögni fogsz, hogy Sebastian rabszolgája lehess - sziszegtem fenyegetően az arcába, majd Seb és Brendon közé álltam.
- Most nem veritek agyon egymást. Darwin, ha tudni akarok, van ügyvédje. Jelen van - jelentettem ki élesen és ridegen meredtem Brendonra. - Nehogy azt képzeld, hogy jobb ügyvéd vagy nálam. Neked van titkárnőd, irodád, nagy cucc. Nekem meg van ismerettségem, kapcsolataim de ami a legfontosabb, hogy van mit felhoznom, és még soha nem vesztettem el, egyetlen ügyet sem. Érthető voltam? - fürkésztem kimérten Brendont, majd Sebastianra pillantottam.
- Te viszont, most elmész. Nem azért jöttem, hogy ti ketten agyonverjétek egymást - mondtam, majd Seb előtt kinyottam az ajtót, de addigra már ráugrott Brendonra. Ezt nem hiszem el. Két nem normális. Még szerencse, hogy Mark időközben eltűnt.
- Ezt nevezem én két értelmetlen, tökkelütött, mamlasz, éretlen kölykök civakodásának egy cikeszen - piszkálgattam unottan körmömet, majd végig néztem a két ostobán. Két barom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése