Zoe
Egy ideig hagytam a két férfit, hagy csináljanak amit akartak, de mikor tekintetem egy pillanatra Brendon kislányára siklott, úgy döntöttem, nem hagyom, hogy ezt végig nézze. Mióta nekem is vannak gyerekeim, sokkal érzékenyebb vagyok. Hiszen még kicsik, hogy az ilyeneket megértsék, egyáltalán, nem is kellene veszekedést és viszálykodást látniuk. Lilly pedig lehet, hogy tanuja lett volna egy gyilkosságnak. Nem hagyták volna abba a verekedést, ha nem állítom le őket.
- Fejezzétek be. Brendon, a lányodra legyél tekintettel és ne öld meg Sebastiant, gondolj csak bele, Lilly most mit gondolhat. És Sebastian, gondolom te sem szeretnéd ha Rebecca tanuja lenne minden veszekedésednek. Beszéljétek meg. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt veletek - ráztam meg keserűen fejemet, majd egy keserű mosoly kíséretében leültem a kanapéra. Nem kellett volna idejönnöm. Miért kellett ezt nekem látnom egyáltalán? Brendonnak is van családja, és már nem is tekint a barátjának. Ekkor megérkezett Alexis. Hát ez is itt van? Láttam már, beszéltünk is. Ameddig nem tudta, hogy Brendon az exem, addig még szimpatikusak is voltunk egymásnak. De miután ez kiderült, már ellenséges volt. De valahol megértettem. Végülis, bármelyik pillanatban kísértésbe eshettünkvolna Brendonnal. Hiába hitegetjük magunkat, hogy nem érzünk semmit egymás iránt, ez jóval több mint barátság még akkor is, ha már nem bízunk meg egymásban.
- Alexis, édesem, tudod, hogy én is örülök ennek az örömteli találkozásnak. De kérlek, kerüld a kedves jelzőket. Mondjuk mit várjon tőled az ember... - mondtam ridegen és lenézően a nőnek. - Brendont pedig akkor kapom vissza amikor akarom, de csak hogy tudd, már nem érdekel. Maximmum a te kedvedért jönnék újra össze vele - mondtam győzelemittas mosollyak számon, majd hogy nyomatékosítsam szavaimat, Sebastianhoz léptem, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. - Brendon a tiéd, nem fogok használt cuccot visszavenni - mondtam lenézően, majd lehuppantam a kanapéra.
Ahogy a biztonságiak is és Alex is elment, hárman maradtunk a szobában.
- Jesse és Becca az enyémek is. Semmi jogod, hogy ilyet mondj rájuk. Ne őket sértegessétek, mert a gyerekeink nem tehetnek róla, hogy ti összevesztetek. Ők lesznek a következő nemzedék. Lehet, hogy majd legjobb barátok lesznek. Jobbak mint te és Seb, vagy ki tudja, hogy Christopher nem-e fogja elvenni Lorát - magyaráztam Bredonnak. - Lora és Chase Nate és Viviana ikrei. Kaptál meghívot a keresztelőjükre, de nem voltál ott. Pedig vártak rád. Sokáig akarták felvenni veled a kapcsolatot, de te eltűntél. Én is kerestelek egy ideig, de aztán feladtam. Te akkor nekünk megszűntél létezni - néztem rá fájdalmasan. - Most ne mond, hogy csak a mi hibánk. Azért mert mással voltam, neked nem kellett volna mindenről és mindenkiről teljesen lemondanod. Még most is visszajöhetsz Brendon. És nem csak te. Az egész családod. Nathaniel még manapság is hiányol és rengeteget beszél rólad. Értsd meg, hiányzol nekik. És, nekem is. Ott a helyed. Nem a Bauxbatondban. Az nem az otthonod. Nincs semmi szép emléked, amiért érdemes lenne odamenned. Vagy mond ha tévedek. De téged minden a Roxforthoz és a barátaidhoz köt. Gyere vissza Brendon. Velük - böktem fejemmel Lilly felé majd Brendont átöleltem. - Nézd meg magad, hogy kivel mi van. Szüksége van Nate-nek is rád. Mindenki látni szeretne - fogtam meg a kezét, de ekkor kitárult az ajtó, és Sebastiant láttam meg, Lillyvel a kezében.
- Seb... - leheltem halkan, mert tudtam mire készül. Felé siettem, de addigra eltűnt. - Meg kell keresnünk...
Egy ideig hagytam a két férfit, hagy csináljanak amit akartak, de mikor tekintetem egy pillanatra Brendon kislányára siklott, úgy döntöttem, nem hagyom, hogy ezt végig nézze. Mióta nekem is vannak gyerekeim, sokkal érzékenyebb vagyok. Hiszen még kicsik, hogy az ilyeneket megértsék, egyáltalán, nem is kellene veszekedést és viszálykodást látniuk. Lilly pedig lehet, hogy tanuja lett volna egy gyilkosságnak. Nem hagyták volna abba a verekedést, ha nem állítom le őket.
- Fejezzétek be. Brendon, a lányodra legyél tekintettel és ne öld meg Sebastiant, gondolj csak bele, Lilly most mit gondolhat. És Sebastian, gondolom te sem szeretnéd ha Rebecca tanuja lenne minden veszekedésednek. Beszéljétek meg. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt veletek - ráztam meg keserűen fejemet, majd egy keserű mosoly kíséretében leültem a kanapéra. Nem kellett volna idejönnöm. Miért kellett ezt nekem látnom egyáltalán? Brendonnak is van családja, és már nem is tekint a barátjának. Ekkor megérkezett Alexis. Hát ez is itt van? Láttam már, beszéltünk is. Ameddig nem tudta, hogy Brendon az exem, addig még szimpatikusak is voltunk egymásnak. De miután ez kiderült, már ellenséges volt. De valahol megértettem. Végülis, bármelyik pillanatban kísértésbe eshettünkvolna Brendonnal. Hiába hitegetjük magunkat, hogy nem érzünk semmit egymás iránt, ez jóval több mint barátság még akkor is, ha már nem bízunk meg egymásban.
- Alexis, édesem, tudod, hogy én is örülök ennek az örömteli találkozásnak. De kérlek, kerüld a kedves jelzőket. Mondjuk mit várjon tőled az ember... - mondtam ridegen és lenézően a nőnek. - Brendont pedig akkor kapom vissza amikor akarom, de csak hogy tudd, már nem érdekel. Maximmum a te kedvedért jönnék újra össze vele - mondtam győzelemittas mosollyak számon, majd hogy nyomatékosítsam szavaimat, Sebastianhoz léptem, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. - Brendon a tiéd, nem fogok használt cuccot visszavenni - mondtam lenézően, majd lehuppantam a kanapéra.
Ahogy a biztonságiak is és Alex is elment, hárman maradtunk a szobában.
- Jesse és Becca az enyémek is. Semmi jogod, hogy ilyet mondj rájuk. Ne őket sértegessétek, mert a gyerekeink nem tehetnek róla, hogy ti összevesztetek. Ők lesznek a következő nemzedék. Lehet, hogy majd legjobb barátok lesznek. Jobbak mint te és Seb, vagy ki tudja, hogy Christopher nem-e fogja elvenni Lorát - magyaráztam Bredonnak. - Lora és Chase Nate és Viviana ikrei. Kaptál meghívot a keresztelőjükre, de nem voltál ott. Pedig vártak rád. Sokáig akarták felvenni veled a kapcsolatot, de te eltűntél. Én is kerestelek egy ideig, de aztán feladtam. Te akkor nekünk megszűntél létezni - néztem rá fájdalmasan. - Most ne mond, hogy csak a mi hibánk. Azért mert mással voltam, neked nem kellett volna mindenről és mindenkiről teljesen lemondanod. Még most is visszajöhetsz Brendon. És nem csak te. Az egész családod. Nathaniel még manapság is hiányol és rengeteget beszél rólad. Értsd meg, hiányzol nekik. És, nekem is. Ott a helyed. Nem a Bauxbatondban. Az nem az otthonod. Nincs semmi szép emléked, amiért érdemes lenne odamenned. Vagy mond ha tévedek. De téged minden a Roxforthoz és a barátaidhoz köt. Gyere vissza Brendon. Velük - böktem fejemmel Lilly felé majd Brendont átöleltem. - Nézd meg magad, hogy kivel mi van. Szüksége van Nate-nek is rád. Mindenki látni szeretne - fogtam meg a kezét, de ekkor kitárult az ajtó, és Sebastiant láttam meg, Lillyvel a kezében.
- Seb... - leheltem halkan, mert tudtam mire készül. Felé siettem, de addigra eltűnt. - Meg kell keresnünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése