Zoe
- Jajj, megjött az édes kis feleséged - mondtam szélesen vigyorogva, gunyoros hanglejtéssel. - Szerintem beengedem. Már annyira régen találkoztam Alexel. Biztosan nem venné zokon, hogy egy szobában vagyok a meztelen férjével. Szerintem meg is dícsérne - mondtam neki, de ahogy elhaladtak a lábkopogások, legurultam Brendonról, és elfeküdtem az ágyon. Ködös tekintetemet a plafonra szegeztem, majd gondolkodni kezdtem, de most valahogy csak hangosan sikerült.
- Mikor megtudtam, hogy elveszed Alexet, nagyon rosszul esett. Lehet, hogy akkor már nem voltam teljesen hűséges, de szerettelek. Annyira jó lett volna tudni, hogy hozzád tartozom. Sajnálom, hogy megbántottalak. Sajnálom, hogy eljátszottam a bizalmadat. Sajnálom, hogy... szerettelek - mondtam csendesen és elfordítottam tekintetemet dacosan az ablak felé. - Ha megkérdezel, biztosan igen lett volna a válaszom. Ha ma kérdeznél meg, már nem egyezne a válaszom. Mára már csak barátként tekintek rád, akitől néha azért elvárom, hogy szenvedélyesen megcsókoljon. Mert valljuk be őszintén, hogy szeretem benned azt a soha meg nem szűnő vad vágyat - ismét szemébe néztem. Tagadhatatlan volt, hogy még mindig szerettem és vágytam rá. felé fordultam, majd lehunytam szemem és megcsókoltam.
- Jajj, megjött az édes kis feleséged - mondtam szélesen vigyorogva, gunyoros hanglejtéssel. - Szerintem beengedem. Már annyira régen találkoztam Alexel. Biztosan nem venné zokon, hogy egy szobában vagyok a meztelen férjével. Szerintem meg is dícsérne - mondtam neki, de ahogy elhaladtak a lábkopogások, legurultam Brendonról, és elfeküdtem az ágyon. Ködös tekintetemet a plafonra szegeztem, majd gondolkodni kezdtem, de most valahogy csak hangosan sikerült.
- Mikor megtudtam, hogy elveszed Alexet, nagyon rosszul esett. Lehet, hogy akkor már nem voltam teljesen hűséges, de szerettelek. Annyira jó lett volna tudni, hogy hozzád tartozom. Sajnálom, hogy megbántottalak. Sajnálom, hogy eljátszottam a bizalmadat. Sajnálom, hogy... szerettelek - mondtam csendesen és elfordítottam tekintetemet dacosan az ablak felé. - Ha megkérdezel, biztosan igen lett volna a válaszom. Ha ma kérdeznél meg, már nem egyezne a válaszom. Mára már csak barátként tekintek rád, akitől néha azért elvárom, hogy szenvedélyesen megcsókoljon. Mert valljuk be őszintén, hogy szeretem benned azt a soha meg nem szűnő vad vágyat - ismét szemébe néztem. Tagadhatatlan volt, hogy még mindig szerettem és vágytam rá. felé fordultam, majd lehunytam szemem és megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése