2010. július 4., vasárnap

Amy

Zoénak igaza van mindenben.. És, valahogy megértettem. Csak néztem ki a fejemből mint egy idióta barom aki képes volt a barátai ellen fordulni.
- Nem kell sajnálnod, nem kell le nézned. Nem voltunk jóban igaz. Ne aggódj, pár hét múlva nem látsz majd, azt hiszem Victor bármelyik percben mehet Christopherért. - Jelentettem ki. - Hallottál már valami javító intézet féleségről? Ahol az ember megváltozhat teljesen? - Kérdeztem tőle. - Ausztráliába megyek 4 5 évre, ha bár meglátjuk mennyire sikerül ez az egész. Amit itt nem tudok jóvá tenni sosem az az amit tettem tudom. Vajon, Brendon szerinted, hol lehet? Tudod őt is ha jól tudom 6 éve nem láttad nekem meg most vallották be 2 nap múlva érkezik meg. Ha nem érkezik meg, akkor kint marad. Kaptam napokban tőle levelet, végre jelentkezhetet. Üdvözöl mindenkit főleg téged. Mondta hogy hiányzol neki, és várja már a találkozást. - Fejeztem be mosolyogva neki. Bár lehet belsőleg teljesen megváltoztatja az ember de külsőleg sosem fogja.... az emlékek mindig meg maradnak.

- Nekem azt, hiszem mennem kéne... - Mondtam Zoénak, majd oda leraktam a pénzt az asztalra. - Remélem, örültél ennek a beszélgetésnek. - Mondtam neki, majd biccentettem. Ahogy fel álltam és indulni akartam valakinek a mellkasának ütköztem. Felnéztem és egy ismerős tekintetével találkoztam..

- Cole... - Csuklott meg a hangom, és tartottam tőle. - Azt hiszem nekem tényleg semmi keresni valóm itt. - Mondtam, majd indulni akartam és megfogta a kezemet Hemsworth. Nem tudtam mit csináljak, de menekülni akartam talán előle. Nem tudok a szemébe nézni és bántott nagyon.

Belenéztem Nathaniel szemébe, ahol a haragot láttam megértettem. Sajnos. - Beszélünk? - Kérdeztem tőle, de utána elfordítottam a tekintetemet, Zoé felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése