Illa:
A dolgok felpördültek. Sebastian pajzsot húzott fel és megbénította Janet. Csak figyeltem az eseményeket.Remek. Szép műsor. Jesset kiszabadította és eltünt Zoéval, a fiú.
Végig hallgattam a beszédét,.
- Bravo...bramissimo... Szép műsor... - Ekkor fel álltam és közelebb mentem, hozzá és farkasszemet néztünk. - Nem ölöm meg a gyerekeket... csak ízelítőt kaptatok. Igen, jól tudom hogy békén hagyják. Egyszer 15 éve mikor elhagytalak tudtam, hogy megbánom. Jóvá akartam tenni, de az is csak hitegetés volt. Őszintén szerettelek, de te tettél ilyenné. Tudod mennyire, fájt az a bizonyos nap? Azt mondtad mindig is szeretni fogsz. De amikor megtörtént a dolog, a tör a szívembe teljesen belém hasított. Csak el mindnekitől távol. Megszakítani a kapcsolatot. Bennem a fájdalom táplált. Mind addig amíg Mona rám nem talált. 15 napig nem ettem semmit. Éheztem és fáztam. Se pénzem se ruhám nem volt. De tudod mit. Kit érdekel a sajnálatom!? Senkit. Miután rám talált, már majdnem meghaltam és segített, hogy életben maradjak. A bosszú tartott életben mind idáig. Részben. A régi Illa? Lehet, hogy ott van de nem tudom engedni neki, hogy megnyíljon. - Fordultam el tőle. Gyűlöltem, nem tudtam szeretni se. Mit akart volna elérni!? Nem tudja a szívemet megpuhítani már nem.... - Nem érdekelnek a gyerekek. Egyedül csak te, de nem öllek meg. Még nem. Komolyan azt hitted, megpuhíthatsz? A válasz nem. Még is, mit tudnál mondani, hogy ne legyek ilyen? Sajnálom, Sebastian... Ki lidércnek született Lidérc marad a sötétség homályában. Rémálmokba férkőzik be, az ember. Nem kell nekem ennél több. - Ekkor levettem a csuklyát a fejemről, és néztem gyilkos pillantással a férfira. - Most elmehetsz. Ne feledd, ez csak előszele volt annak ami jönni fog. - Mondtam neki, majd kivonultam a teremből egyenesen fel a szobámba, ahol bezártam kulcsra az ajtómat, és nem látta senki, de sírtam....
A dolgok felpördültek. Sebastian pajzsot húzott fel és megbénította Janet. Csak figyeltem az eseményeket.Remek. Szép műsor. Jesset kiszabadította és eltünt Zoéval, a fiú.
Végig hallgattam a beszédét,.
- Bravo...bramissimo... Szép műsor... - Ekkor fel álltam és közelebb mentem, hozzá és farkasszemet néztünk. - Nem ölöm meg a gyerekeket... csak ízelítőt kaptatok. Igen, jól tudom hogy békén hagyják. Egyszer 15 éve mikor elhagytalak tudtam, hogy megbánom. Jóvá akartam tenni, de az is csak hitegetés volt. Őszintén szerettelek, de te tettél ilyenné. Tudod mennyire, fájt az a bizonyos nap? Azt mondtad mindig is szeretni fogsz. De amikor megtörtént a dolog, a tör a szívembe teljesen belém hasított. Csak el mindnekitől távol. Megszakítani a kapcsolatot. Bennem a fájdalom táplált. Mind addig amíg Mona rám nem talált. 15 napig nem ettem semmit. Éheztem és fáztam. Se pénzem se ruhám nem volt. De tudod mit. Kit érdekel a sajnálatom!? Senkit. Miután rám talált, már majdnem meghaltam és segített, hogy életben maradjak. A bosszú tartott életben mind idáig. Részben. A régi Illa? Lehet, hogy ott van de nem tudom engedni neki, hogy megnyíljon. - Fordultam el tőle. Gyűlöltem, nem tudtam szeretni se. Mit akart volna elérni!? Nem tudja a szívemet megpuhítani már nem.... - Nem érdekelnek a gyerekek. Egyedül csak te, de nem öllek meg. Még nem. Komolyan azt hitted, megpuhíthatsz? A válasz nem. Még is, mit tudnál mondani, hogy ne legyek ilyen? Sajnálom, Sebastian... Ki lidércnek született Lidérc marad a sötétség homályában. Rémálmokba férkőzik be, az ember. Nem kell nekem ennél több. - Ekkor levettem a csuklyát a fejemről, és néztem gyilkos pillantással a férfira. - Most elmehetsz. Ne feledd, ez csak előszele volt annak ami jönni fog. - Mondtam neki, majd kivonultam a teremből egyenesen fel a szobámba, ahol bezártam kulcsra az ajtómat, és nem látta senki, de sírtam....
Christopher:
- Apa.... őőő... Szellemszállás melletti házban.. - Mondtam Zoénak, és már ment is. A testem fájt a sebektől mert meglátszottak. Bezártam a szobám ajtaját és lekezeltem őket. Nem voltam gyáva féreg, vissza mentem volna de így is bajba kerültem. Amikor a fürdőből jövök ki, Jesse állt előttem épségben.. vagyis a lábát nem mondhatnám.
- Mi történt veled bátyám? - Kérdeztem testvéremet, de ő gyilkos pillantásokkal az ágyra térített. - Most megint mi van? Csak segíteni akartam az istenért.... - Fakadtam ki, és majdnem lekevert egy pofont de megállítottam a kezét. - Ajj... csak remek basszál le ezért is. Nem elég ha apától kapok ha hazaér? - Kérdeztem tőle, majd felálltam és nem törődtem vele, kiléptem a szobából. Minek kell mindig lebaszni, nem hiszem el.
Éppen megyek a konyhába, amikor halom jön utánam valaki. Megfordulok, Apám és a fivérem. Remek. - Ha anyádat, keresed akkor a szobában Nathaniellel megtalálod/megtaláljátok. - Mondtam cinikusan, és szemtelen hangon.
- Apa.... őőő... Szellemszállás melletti házban.. - Mondtam Zoénak, és már ment is. A testem fájt a sebektől mert meglátszottak. Bezártam a szobám ajtaját és lekezeltem őket. Nem voltam gyáva féreg, vissza mentem volna de így is bajba kerültem. Amikor a fürdőből jövök ki, Jesse állt előttem épségben.. vagyis a lábát nem mondhatnám.
- Mi történt veled bátyám? - Kérdeztem testvéremet, de ő gyilkos pillantásokkal az ágyra térített. - Most megint mi van? Csak segíteni akartam az istenért.... - Fakadtam ki, és majdnem lekevert egy pofont de megállítottam a kezét. - Ajj... csak remek basszál le ezért is. Nem elég ha apától kapok ha hazaér? - Kérdeztem tőle, majd felálltam és nem törődtem vele, kiléptem a szobából. Minek kell mindig lebaszni, nem hiszem el.
Éppen megyek a konyhába, amikor halom jön utánam valaki. Megfordulok, Apám és a fivérem. Remek. - Ha anyádat, keresed akkor a szobában Nathaniellel megtalálod/megtaláljátok. - Mondtam cinikusan, és szemtelen hangon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése