Tim
- Elég... - Üvöltöttem ,de csak magamban ,mert jelenleg a szó kiejtése lehetetlennek tűnt. Emlékek. Szörnyű emlékek. A legszörnyebbek. Sosem gondoltam volna ,hogy ide jutunk. Ahogy végignéztem azokat a dolgokat melyek miatt itt vagyunk ahol most... Teljesen az én hibám. Minden. Mindenkinek jobb lenne ha nem is léteznék. Illa maradt volna a lány aki senkinek nem hajlandó fájdalmat okozni. Bred és Zo együtt lehetnének. Minden rendben lenne... - Miért? - Üvöltöttem fel ismét ,de ezt csak Illa hallhatta senki más. Nem hazudnék ha azt mondanám nem sok dolog változott meg mikor végre kijött elmémből.
- Az előadásod? Undorító... De nem vagy erősebb. Csak aljasabb. Úgy látszik mindig az voltál - Leheltem a levegőbe. - Mona mi van már beszélni sem tudsz? - Kérdeztem ,de ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. Hát ennek parancsolni se lehet? Nem hiszem el.
- Chris menj el.... - Szűrtem fogaim között, de Illa válaszokat adott neki. Valóban nem meséltem arról a fiúknak, hogy anyjukat én üldöztem el, Zoeról meg aztán főleg nem hiszen nem utáltathattam meg velük , nah nem mintha annyira sokat lettek volna Zo közelében, de az tény ,hogy Beccáék anyjáról van szó. Minek kellett ide jönnie?
- Most azonnal takarodj haza... - Szűrtem fogaim között. Remélem ez bevállt. Majd ismét Mona felé fordultam.
- Remek. Ez esetben az én társaságomat is élveznetek kell ,mert én addig nem tágítok amíg a fiam nincs biztonságban. De ez esetben nem tudunk dönteni. Egyedül nem tehetem. Ők pedig nélkülem nem fognak. - Ültem bele Illa székébe. Hiszen tudtam ,hogy ha úgy teszek mintha megijednék akkor könnyen fognak arra a döntésre jutni ,hogy lehet ugráltatni. Arra pedig egyáltalán nincs garanciám ,hogy Jessenek semmi baja sem lesz. Kivéve ha látom. Nem fognak megijeszteni az tény, de fogalmam sincs mit és hogyan kéne csinálnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése