Zoe
Ahogy kiszálltam az autóból, arcom a szokottnál is fehérebb volt, és erős hányinger kerülgetett. Muszáj vlt megtámaszkodnom az autóban, ha nem akartam elvágódni, ugyanis rám jött a szédülés is.
- Soha többet nem ülök veled egy autóba Sebastian Acerlot - nyöszörögtem, majd meghallottam, hogy káromkodni kezd és keres valamit. - Minek neked ennyi kacat? Menjünk - egyeztem bele durcásan, mert tudtam ha nem megyünk vissza egész este egy idegbeteg lett volna. Megfogtam a kezét, majd hopponáltam a házba.
- Na, keresd meg, hogy aztán mehessünk, mert... - elállt a lélegztem is a látványtól. Nathaniel eszméletlenül feküdt a kanapén és egy vörös hajú nő forgott körülötte. Ellöktem magam Timtől és Nate mellé ugrottam. Arcát a kezembe vettem, majd pofozgatni kezdtem. Ekkor kinyílt a szeme és ködösen nézett rám, vagy inkább a hátam mögött egy közeli pontra meredt.
- Nate, mi történt? - öleltem szorosan magamhoz, majd felálltam és hátra pillantottam. Mi az isten folyik itt? Nekem ez már nagyon nem tetszik. - Hol van Rebecca és Jesse? Azt kérdeztem, hol vannak a gyerekeim? - üvöltöttem és megrángattam Nate ingjét, aki csak megingatta a fejét. - Mi van velük? - ordítottam és megfordultam, így pontosan a nővel álltam szemben.
- Ki maga? És egyáltalán mit keres a házamban? Ki engedte be magát? Mit képzel magáról? Nem gondolja, hogy undorító amit művel? Egyáltalán mit tett a bátyámmal? Hol vannak a gyerekeim? - soroltam egy szuszra a kérdéseimet, majd bejártam az egész házat és kétségbeesetten néztem Sebastianra, mikor nem találtam őket sehol.
Hallgattam a nőt, és valami nagyon furcsa volt. Cole... Csak az iskola társai hívták így Natet. Amarilla. Szikrákat hányó szemekkel mentem a lány elé, majd egy pálca mozdulattal visszaváltoztattam. Semmit nem értek a piti bűbájai. Ennyit erről. Megragadtam Illa nyakát, majd a falhoz csaptam és az arcba sziszegtem.
- Tudom, hogy te tetted. Ha nem mondod meg mit tettél a gyerekeimmel, esküszöm, hogy nem mész ki innen élve és gondolom nem szeretnéd a kölyködet anya nélkül látni. Most azonnal beszélsz, ha nem szeretnél felesleges ujjaktól megszabadulni mondtam idegesen, majd mielőtt megüthettem volna, többen is megragadtak és el akartak rángatni Illától, ugyanis félő volt, hogy megölöm.
- Mond már meg mit műveltél te ribanc - üvöltöttem, majd Sebastian szorításából akartam szabadulni, de mozdulni se tudtam. - Acerlot, a gyerekeinket elvitték, csinálj már valamit - rúgtam meg a sípcsontját, majd ahogy szembe fordultam vele a mellkasára ütöttem.
Ahogy kiszálltam az autóból, arcom a szokottnál is fehérebb volt, és erős hányinger kerülgetett. Muszáj vlt megtámaszkodnom az autóban, ha nem akartam elvágódni, ugyanis rám jött a szédülés is.
- Soha többet nem ülök veled egy autóba Sebastian Acerlot - nyöszörögtem, majd meghallottam, hogy káromkodni kezd és keres valamit. - Minek neked ennyi kacat? Menjünk - egyeztem bele durcásan, mert tudtam ha nem megyünk vissza egész este egy idegbeteg lett volna. Megfogtam a kezét, majd hopponáltam a házba.
- Na, keresd meg, hogy aztán mehessünk, mert... - elállt a lélegztem is a látványtól. Nathaniel eszméletlenül feküdt a kanapén és egy vörös hajú nő forgott körülötte. Ellöktem magam Timtől és Nate mellé ugrottam. Arcát a kezembe vettem, majd pofozgatni kezdtem. Ekkor kinyílt a szeme és ködösen nézett rám, vagy inkább a hátam mögött egy közeli pontra meredt.
- Nate, mi történt? - öleltem szorosan magamhoz, majd felálltam és hátra pillantottam. Mi az isten folyik itt? Nekem ez már nagyon nem tetszik. - Hol van Rebecca és Jesse? Azt kérdeztem, hol vannak a gyerekeim? - üvöltöttem és megrángattam Nate ingjét, aki csak megingatta a fejét. - Mi van velük? - ordítottam és megfordultam, így pontosan a nővel álltam szemben.
- Ki maga? És egyáltalán mit keres a házamban? Ki engedte be magát? Mit képzel magáról? Nem gondolja, hogy undorító amit művel? Egyáltalán mit tett a bátyámmal? Hol vannak a gyerekeim? - soroltam egy szuszra a kérdéseimet, majd bejártam az egész házat és kétségbeesetten néztem Sebastianra, mikor nem találtam őket sehol.
Hallgattam a nőt, és valami nagyon furcsa volt. Cole... Csak az iskola társai hívták így Natet. Amarilla. Szikrákat hányó szemekkel mentem a lány elé, majd egy pálca mozdulattal visszaváltoztattam. Semmit nem értek a piti bűbájai. Ennyit erről. Megragadtam Illa nyakát, majd a falhoz csaptam és az arcba sziszegtem.
- Tudom, hogy te tetted. Ha nem mondod meg mit tettél a gyerekeimmel, esküszöm, hogy nem mész ki innen élve és gondolom nem szeretnéd a kölyködet anya nélkül látni. Most azonnal beszélsz, ha nem szeretnél felesleges ujjaktól megszabadulni mondtam idegesen, majd mielőtt megüthettem volna, többen is megragadtak és el akartak rángatni Illától, ugyanis félő volt, hogy megölöm.
- Mond már meg mit műveltél te ribanc - üvöltöttem, majd Sebastian szorításából akartam szabadulni, de mozdulni se tudtam. - Acerlot, a gyerekeinket elvitték, csinálj már valamit - rúgtam meg a sípcsontját, majd ahogy szembe fordultam vele a mellkasára ütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése