Tim és Jes
- És hol a tisztelet? A nevem: Mr Acerlot, mellesleg kevesen tegeznek. Arra pedig nem emlékszem ,hogy magának jelen pillanatban miért is lenne szabad engem tegezni. Szóval elvárom a tiszteletet fiacskám... - Jajj Istenem ,hogy én milyen köcsög tudok lenni. Bevallom büszke voltam a kölyökre, belevaló lurkó ,de persze ezt ő nem tudhatja. Talán még rosszabb is nálam. 14évesen én még nem voltam ennyire megrontva. Vagy még is? Na jó talán. Szúrós szemmel néztem rá. Színészi tehetségem még mindig tökéletes. Akkor meg mi is lenne a baj?
- Jelen... - Viharzott be a legidősebb fiam is. Oké, akkor most tereljük el innen a dolgot. Rengeteg papírmunkám van még.
- Jah, ez? Voltaképp visszaszolgáltatták. Szép dolog ha az öcsénket szemmel tartjuk. Igaz e? - Kacsintottam Jessre.
- Már így is meg van rontva. Igen én voltam. - Hangzott a válasz nekem ,majd a két testvér egymással marakodott.
- Ugyan fiúk, hogy lehettek ilyenek? Nézzétek az én példámat. Tökre példás életet élek. Te meg engedd el. - Förmedtem rá a godzillára aki épp most akarta Christ agyonnyomni. - Térjünk a három nappal ezelőtti ügyre. Annyit mondok felelőtlen vagy. - Néztem rá gúnyosan a pici fiúra. - Emlékszel múlt héten tiszta dühös voltam ,hogy senki nem képes elvállalni az ablakok lemosását, örülök ,hogy te önként vállaltad. Pálcát nem használhatsz. Vagy újra kezded. Két kezű munkával jobban csillog. Ha kísértésbe esnél akkor kezded előről. Te pedig figyelsz rá. - Fordultam végül Jesse felé. Nah, jó menjenek már ki nekem dolgom lenne. Azt pedig elárulhatom ,hogy nem itt. Hanem egy szállodai szobában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése