Nathaniel
Miután Zoeék elmentek, Rebeccát megetettem, míg bekapcsoltam a Tv-t. Hát, igen. Azért meg kell hagyni, a mugliknak is voltak hasznos de legfőképpen hasznos cuccaik. Például ez az ugráló képernyőjű micsoda, egy kis varázslat után tökéletesen közvetítette élőben a kviddics meccseket.
- Jesse, Zoe nincs itt, tessék itt a pálcám - dobtam oda neki a pálcám, majd elégedetten vigyorogtam a kis fiúra, aki már rengeteg varázsigét tudott. Persze, ez a mi titkunk volt és csak akkor használhatta őket, ha velem volt. Jó gyerek volt, lehetett vele alkut kötni. Nem úgy mint a húgával. Már vagy ezredszerre dobja le a műanyag kanalat az etetőszékből, aztán pedig elkezd sírni. Miért van az, hogy a nőkkel csak a baj van? Jesse tévézik, Becca meg hisztizik. Lehet, csak engem tisztel meg ezzel a kedves gesztussal. Két jó gyereket ismerek, Jesset és az én egyetlen tündérkémet, Lorácskát.
- Várunk valami jó nőt Jesse? -- vigyorogtam a kissrácra, majd ahogy kopogtattak ajtót nyitottam. - Mit akarnak? - kérdeztem, de ahogy betolakodtak az ajtón, rögtön a pálcám után kaptam, de az Jesse kezében volt. - Honnan tudja a nevem? Ennyire azért nem vagyok híres. Azonnal menjenek kifelé, és tegye el a pisztolyt.
- Jesse, átkozd meg őket - üzentem telepatikusan a kisfiúnak. - Menjetek be a szobába és zárd be az ajtót. - Örültem, hogy ezt is megtanítottam neki. Sok időt töltöttem vele, volt időm ttanítani. Mikor csapódott az ajtó egy hangos lövést hallottam, majd az oldalam hasogatni kezdett és ömlött a vér. Elvesztettem az eszméletem és a földre zuhantam...
Miután Zoeék elmentek, Rebeccát megetettem, míg bekapcsoltam a Tv-t. Hát, igen. Azért meg kell hagyni, a mugliknak is voltak hasznos de legfőképpen hasznos cuccaik. Például ez az ugráló képernyőjű micsoda, egy kis varázslat után tökéletesen közvetítette élőben a kviddics meccseket.
- Jesse, Zoe nincs itt, tessék itt a pálcám - dobtam oda neki a pálcám, majd elégedetten vigyorogtam a kis fiúra, aki már rengeteg varázsigét tudott. Persze, ez a mi titkunk volt és csak akkor használhatta őket, ha velem volt. Jó gyerek volt, lehetett vele alkut kötni. Nem úgy mint a húgával. Már vagy ezredszerre dobja le a műanyag kanalat az etetőszékből, aztán pedig elkezd sírni. Miért van az, hogy a nőkkel csak a baj van? Jesse tévézik, Becca meg hisztizik. Lehet, csak engem tisztel meg ezzel a kedves gesztussal. Két jó gyereket ismerek, Jesset és az én egyetlen tündérkémet, Lorácskát.
- Várunk valami jó nőt Jesse? -- vigyorogtam a kissrácra, majd ahogy kopogtattak ajtót nyitottam. - Mit akarnak? - kérdeztem, de ahogy betolakodtak az ajtón, rögtön a pálcám után kaptam, de az Jesse kezében volt. - Honnan tudja a nevem? Ennyire azért nem vagyok híres. Azonnal menjenek kifelé, és tegye el a pisztolyt.
- Jesse, átkozd meg őket - üzentem telepatikusan a kisfiúnak. - Menjetek be a szobába és zárd be az ajtót. - Örültem, hogy ezt is megtanítottam neki. Sok időt töltöttem vele, volt időm ttanítani. Mikor csapódott az ajtó egy hangos lövést hallottam, majd az oldalam hasogatni kezdett és ömlött a vér. Elvesztettem az eszméletem és a földre zuhantam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése