Sebastian

Tim

Brendon a falnak vágott, de mielőtt visszaüthettem volna egy női hangot hallottam meg. Nem volt ismerős, de talán mintha hallottam volna. Jah, persze Bredike barátnője, vagy felesége vagy tudom is én mije.
- Mi z ,hogy ne öljön meg? Esetleg én őt... - Fortyogtam hangosan. De igaza volt én se szeretném ,hogy Becca előtt agyonverjenek ,így Bredet se ütöm agyon a lánya előtt. Kicsit lecsillapodtam. Hogy érti azt ,hogy ez történt velünk? Brendon teljesen megváltozott. Egy nagyképű behemót állat lett és nem fogok vele jópofizni. Közben figyeltem a két lány kis összetűzését és mikor egy csókot kaptam Zoetól dühös lettem. Nah, nem mintha nem adhatna, de ne arra használja már ,hogy féltékennyé tegye Bredet ,vagy épp a csajának mutassa meg ,hogy nem kell neki Brendon.

- Azért szegény gyerekeket ne adjuk még össze. És ez amúgy sem tartozik szerintem Brendonra. - Küldtem felé egy gúnyos mosolyt. - Nagybácsinak? Kösz kihagyom... - Szűrtem fogaim között ,de már jött is két bazi nagy manusz. Rájuk néztem. Még a látványtól is elszörnyedtem. Ha kisebbek mint egy ruhásszekrény akkor kutya legyek.
- Gratulálok Brendon nagyon bölcs és bátor tett kirakatni. - Vágtam hozzá mikor húzni kezdtek.

Nah, nehogy azt higgye már ,hogy varázsló létemre nem tudok kiszabadulni a gorillák közül mert akor tévedett. Se perc alatt megoldottam ,hogy mind a kettő mozdulatlanul feküdjön a földön. Most pedig kicsit megtréfáljuk Bredi babát. Gyorsan visszafutottam a szobájáig és egy pillanat alatt a kezembe tudhattam három év körüli kislányát.
- További szép napot. - Intettem és már hopponáltam is a kislánnyal.

- Nyugi picim. Apuci barátja vagyok. Ne sírj. - Mosolyogtam a kezemben pityergő pöttöm lánykára. - Hova szeretnél menni? - Hát igen legjobb módszer egy pici lányt elcsábítani, ha játékboltba megyünk. - Gyere elviszlek egy játékboltba, választhatsz bármit csak ne sírj. - Csitítottam mert hangos zokogása miatt mindenki minket nézett az utcán..