2010. július 5., hétfő

Amy

- Azt hazudtam. Nem mondhattam meg. miért megyek el, mint ahogy azt sem hova megyek. Utáltam és gyülöltem. Buta és Naiv voltam de főképp hiszkéney... Semmit nem tudtam. És gyülölöm magam. Undorító dög vagyok. - Fordultam vissza Sebastianhoz és mondtam neki, de a szemem csukva maradt. - Szívem mélyén mindig is szerettelek, de már nem tudom mi van... - Fejeztem be. Ennyit mondtam, de nem néztem rá. Továbbra is csukva maradt a szemem és éreztem a könnyeket, az arcomon.

- Kérlek, össze vagyok zavarodva... - Még 4 szót fejeztem be és kinyitottam a szemem. Sosem gondoltam volna ennyire fájni fog az amit tettem. Imádtam és szerettem rég óta Sebastiant. Második osztály óta. Sok férfi azért kellett néha az iskolában, hogy féltékennyé tegyem de ez már nem. Régóta érzek iránta valamit és tudom, mit akarok. De ha ezt Sebastian nem akarja, akkor nem fogom erőltetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése