Reed
Ezt nem hiszem el. Minek megy el? Felpattantam és már futottam is Care után. Ilyen állapotban bármire képes lehet, nem akarom, hogy valami meggondolatlanságot csináljon. A folyosón megpillantottam Zoet és Brendont. Az utóbbi srác, már rohant is a húga után. Kicsit megkönnyebbültem, ezért odamentem Zoehoz, hogy megkérdezzem, hogy van. Ismertem az álarcát, olyan volt mint az enyém. Azt mutatja, hogy erős, de mégis belül szilánkjaira van törve a lelke.
- Szia, Zoe - mosolyogtam rá, majd végig simítottam karján. Lehet, nem kellett volna, ugyanis megragadott és neki csapott a falnak. Furcsa volt, hogy egy ilyen apró és törékeny lányban ennyi erő lakozik.
- Zoe, nyugalom. Nem mondok senkinek semmit. Nyugodj meg, kérlek - csavartam hátra két csuklóját, majd mélyen a szemébe néztem. - Senkinek nem fogok semmit mondani, csupán annyit amennyit megbeszéltünk. Rendben? - kérdeztem tőle, nyugtatóan, majd magamhoz öleltem a kissé nyugtalan lányt. - Menjünk - szóltam hátra neki, majd már rohantam is Care és a bátyja után.
Az erőbe érve először senkit nem láttam, de aztán egy hangos sikítás ütötte meg a fülemet, így már tudtam is, hogy merre kell mennem.
- Caroline, semmi baj nem lesz - kiabáltam oda a lánynak, de megálltam egy fa mellett, és onnan figyeltem. Itt én és Brendon semmit nem tehettünk. Hamarosan Zoe érkezett meg. Végre. Bíztatóan biccentettem neki, majd Brendont hátrább húztam, ne maradjon a nyílt terepen. Nem biztonságos. Zoe túl nyugodt.
- Brendon, részvétem - mondtam a srácnak, mert tudtam, hogy Zoe sem késlekedett, már biztos tudja. - Caroline-t Zoe megmenti, ne kérdezősködj, hagy koncentráljon. Jobb lenne, ha te is visszamennél az iskolába - mondtam neki némi szánakozással hangomban, majd arra lettem figyelmes, hogy Caroline felénk fut.
- Care, nem bántott ugye? - ugrottam fel a lányhoz és megöleltem, a síró, remegő diáklányt. - Már vége, nyugodj meg - nyugtattam Care-t, majd felnéztem Brendonra. - Lehet, most kettesben ezt meg kéne beszélnetek - mondtam a srácnak, én pedig Zoera kaptam a tekintetem, aki éppen neki ugrott Naoxnak.
- Merlin szakállára, miért kell ezt csinálnia? - kérdeztem csak magamtól, és már közelítettem feléjük, de ekkor Naox felszisszent és mintha a keze meggyulladt volna. - Ez meg mi volt? - kérdeztem a kissé meghökkent Zoet, miután Naox eltűnt. - Elment, nem jön vissza. Már nem - nyugtattam a lányt, aki most annyira védtelennek tűnt, akár egy kis fióka a szülei nélkül. - Gyere ide, te bolond - húztam magamhoz, majd visszasétáltam vele Brendonékhoz. - Mindenki jól van, ugye?
Ezt nem hiszem el. Minek megy el? Felpattantam és már futottam is Care után. Ilyen állapotban bármire képes lehet, nem akarom, hogy valami meggondolatlanságot csináljon. A folyosón megpillantottam Zoet és Brendont. Az utóbbi srác, már rohant is a húga után. Kicsit megkönnyebbültem, ezért odamentem Zoehoz, hogy megkérdezzem, hogy van. Ismertem az álarcát, olyan volt mint az enyém. Azt mutatja, hogy erős, de mégis belül szilánkjaira van törve a lelke.
- Szia, Zoe - mosolyogtam rá, majd végig simítottam karján. Lehet, nem kellett volna, ugyanis megragadott és neki csapott a falnak. Furcsa volt, hogy egy ilyen apró és törékeny lányban ennyi erő lakozik.
- Zoe, nyugalom. Nem mondok senkinek semmit. Nyugodj meg, kérlek - csavartam hátra két csuklóját, majd mélyen a szemébe néztem. - Senkinek nem fogok semmit mondani, csupán annyit amennyit megbeszéltünk. Rendben? - kérdeztem tőle, nyugtatóan, majd magamhoz öleltem a kissé nyugtalan lányt. - Menjünk - szóltam hátra neki, majd már rohantam is Care és a bátyja után.
Az erőbe érve először senkit nem láttam, de aztán egy hangos sikítás ütötte meg a fülemet, így már tudtam is, hogy merre kell mennem.
- Caroline, semmi baj nem lesz - kiabáltam oda a lánynak, de megálltam egy fa mellett, és onnan figyeltem. Itt én és Brendon semmit nem tehettünk. Hamarosan Zoe érkezett meg. Végre. Bíztatóan biccentettem neki, majd Brendont hátrább húztam, ne maradjon a nyílt terepen. Nem biztonságos. Zoe túl nyugodt.
- Brendon, részvétem - mondtam a srácnak, mert tudtam, hogy Zoe sem késlekedett, már biztos tudja. - Caroline-t Zoe megmenti, ne kérdezősködj, hagy koncentráljon. Jobb lenne, ha te is visszamennél az iskolába - mondtam neki némi szánakozással hangomban, majd arra lettem figyelmes, hogy Caroline felénk fut.
- Care, nem bántott ugye? - ugrottam fel a lányhoz és megöleltem, a síró, remegő diáklányt. - Már vége, nyugodj meg - nyugtattam Care-t, majd felnéztem Brendonra. - Lehet, most kettesben ezt meg kéne beszélnetek - mondtam a srácnak, én pedig Zoera kaptam a tekintetem, aki éppen neki ugrott Naoxnak.
- Merlin szakállára, miért kell ezt csinálnia? - kérdeztem csak magamtól, és már közelítettem feléjük, de ekkor Naox felszisszent és mintha a keze meggyulladt volna. - Ez meg mi volt? - kérdeztem a kissé meghökkent Zoet, miután Naox eltűnt. - Elment, nem jön vissza. Már nem - nyugtattam a lányt, aki most annyira védtelennek tűnt, akár egy kis fióka a szülei nélkül. - Gyere ide, te bolond - húztam magamhoz, majd visszasétáltam vele Brendonékhoz. - Mindenki jól van, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése