Zoe
Kézenfogva indultunk Brendonnal, hogy megkeressük a húgait. Legalábbis, én azt terveztem, hogy megkeressük őket, viszont a srácon láttam, hogy vonakodik az ötletemtől. Megértettem, hogy nem akar még találkozni velük, és főleg nem beszélni erről, de nem halogathatja sokáig, muszáj Amarillának és Caroline-nak is megtudni. Nem ringathatják magukat álmok közé, melyek már soha nem fognak valósággá válni.
- Brendon, akarod, hogy én beszélek Care-el? - kérdeztem óvatosan a srácot, és egy kicsit megszorítottam a kezét, de nem néztem a szemébe. Nem tudtam volna megtenni.
Már majdnem Reed irodájánál voltunk, ahol állítólag Care tartózkodott, mikor nagy erőkkel száguldott nekem valaki. Majdnem fel is lökött az ismeretlen, aki pár perc után már nem is volt annyira ismeretlen, hiszen Care kisírt szemeivel találtam szembe magam, melyek tele voltak keserűséggel és szomorúsággal. Brendon, egy szó nélkül indult meg a húga után, én viszont megvártam amíg Reed kijön az irodájából.
Ahogy elfutott mellettem, neki vágtam a falnak, mert sikerült mindent elrontania. Szemeim félelmetesen vöröslödtek, és arcom átváltozott hófehérré, miközben minden érzelmet eltűntettem róla.
- Reed, mit műveltél Care-el? - rivalltam rá a férfire, majd megrángattam ingjét, melyet apró kezeimmel teljesen összegíűrtem. - Nem azt mondta neked, anya, hogy kíméletesen mond el neki? Különben is, mit mondtál el neki? - szegeztem Reednek a faggató kérdéseket. Nem szólhatta el magát.
- Zoe, nyugodj már meg - szólt rám erélyesen a férfi, és csuklómimat a hátam mögé tekerte. - Nem mondtam neki se többet, se kevesebbet, mint amit át kellett adnom neki - mondta Reed ridegen. - Nem szólnám el magam. Nem fog kiderülni, nyugodj meg, rendben? - nézett rám a férfi nyugtatóan, majd megölelt.
Pár percig még vérben forgó, sötét szemekkel meredtem egy pontra valahol a távolban, de utána ismét nyugalmat és ridegséget erőltettem szépvonású arcomra.
- Köszönöm - leheltem, majd néztem ahogy Reed elindul megkeresni legjobb barátnőmet. Én is követtem őket, és meg sem álltam az erdőig, ahol Brendont láttam meg futni, az erdő mélye felé.
- Neeee - kiáltottam Brendon után, mert éreztem, hogy van egy vámpír az erdőben. Nem mehet be. Reed is ott van. Mondhatom remek. Két idióta. Miután kitomboltam magam, gyorsan összeszedtem minden bátorságomat és már rohantam is az erdőbe. Mikor beértem a két férfit, felnéztem aranyszőke hajzuhatagom jótékony takarásából, és szembe találtam magam egy olyan lénnyel, akitől egyszerűen megrettentem. Láttam, hogy Brendonnal sincs ez máshogy. Ahogy Reedre néztem, csak biccentett felém egyet, majd eltávolodott és az egyik vastag fenyő takarásából nézte végig a történteket. Erőtt vettem magamon, és Naox elé sétáltam, majd én is büszkén tekintettem fel rá.
- Naox - biccentettem a magas és erős férfinek, akinek már a megjelenésétől is kirázott a hideg. Arcom érdektelenséget és undort tükrözött, viszont belül készültem síró görcsöt kapni, ugyanis a férfi bármelyik pillanatban megölheti a legjobb barátnőmet és Brendont is. Na, ebből nem eszik a rohadék. Füstölögtem belül, de kívülről csak egy rideg állarcot láttattam. - Csak, kisasszony - köptem oda a szavakat, majd sértetten néztem rá. Minek kellett ezt megemlítenie. Minek?
- Brendon, ezt nem értheted - néztem még mindig Naoxra, de így beszéltem Brendonhoz, nehogy egy percre is megszakítsam a szemkontaktust. - Beszéljünk inkább arról, amire kényszeríti az embereit. Hogy gyermekeket ölet meg, csak azért, mert vérfarkasokkal állnak rokonságban vagy, mert látták, ahogy az Úr, reggelizett a szüleikből. Szívtelenül, és minden érzelem nélkül gyilkolja meg a gyermekeket és a felnőtteket is egyaránt. Mert nem tud érezni, és magában annyi sincs, hogy a saját súly csoportjából válasszon ki valakit, aki ellen kiállhatna - sziszegtem fogaim között monológomat, és egészen közel sétáltam a vámpírhoz. - Talán csak nem megint valami ártatlan kislányt akar meggyilkoni, mert éppen közel áll hozzám? Csak mert ismerem, azért képes lenne végezni vele? Ennyi erővel, öljön meg engem. Enegdje el Caroline-t, neki ehhez semmi köze nincs - hangom végig nyugodt maradt és tárgyilagos, pedig belül megőrültem a haragtól és az igazságérzettől, ami mardosott.
Tudtam, hogy nem vagyok olyan erős, mint ő, sokkal gyengébb vagyok, de akkor is megpróbálom megmenteni Care-t ettől az élettől. Neki nem kell átváltoznia, mert ezután Naox egyetlen dologra használná, azt pedig nem kívánom még az ellenségemnek sem. Nem, hogy a legjobb barátnőmnek. Kieresztettem fogaimat, és neki ugrottam a férfinek, aki eldobta magától Carolt, és nekem esett. Talán egy szerencsém volt, még pedig a tetoválásom. Csak ezért nem ölt meg.
Kézenfogva indultunk Brendonnal, hogy megkeressük a húgait. Legalábbis, én azt terveztem, hogy megkeressük őket, viszont a srácon láttam, hogy vonakodik az ötletemtől. Megértettem, hogy nem akar még találkozni velük, és főleg nem beszélni erről, de nem halogathatja sokáig, muszáj Amarillának és Caroline-nak is megtudni. Nem ringathatják magukat álmok közé, melyek már soha nem fognak valósággá válni.
- Brendon, akarod, hogy én beszélek Care-el? - kérdeztem óvatosan a srácot, és egy kicsit megszorítottam a kezét, de nem néztem a szemébe. Nem tudtam volna megtenni.
Már majdnem Reed irodájánál voltunk, ahol állítólag Care tartózkodott, mikor nagy erőkkel száguldott nekem valaki. Majdnem fel is lökött az ismeretlen, aki pár perc után már nem is volt annyira ismeretlen, hiszen Care kisírt szemeivel találtam szembe magam, melyek tele voltak keserűséggel és szomorúsággal. Brendon, egy szó nélkül indult meg a húga után, én viszont megvártam amíg Reed kijön az irodájából.
Ahogy elfutott mellettem, neki vágtam a falnak, mert sikerült mindent elrontania. Szemeim félelmetesen vöröslödtek, és arcom átváltozott hófehérré, miközben minden érzelmet eltűntettem róla.
- Reed, mit műveltél Care-el? - rivalltam rá a férfire, majd megrángattam ingjét, melyet apró kezeimmel teljesen összegíűrtem. - Nem azt mondta neked, anya, hogy kíméletesen mond el neki? Különben is, mit mondtál el neki? - szegeztem Reednek a faggató kérdéseket. Nem szólhatta el magát.
- Zoe, nyugodj már meg - szólt rám erélyesen a férfi, és csuklómimat a hátam mögé tekerte. - Nem mondtam neki se többet, se kevesebbet, mint amit át kellett adnom neki - mondta Reed ridegen. - Nem szólnám el magam. Nem fog kiderülni, nyugodj meg, rendben? - nézett rám a férfi nyugtatóan, majd megölelt.
Pár percig még vérben forgó, sötét szemekkel meredtem egy pontra valahol a távolban, de utána ismét nyugalmat és ridegséget erőltettem szépvonású arcomra.
- Köszönöm - leheltem, majd néztem ahogy Reed elindul megkeresni legjobb barátnőmet. Én is követtem őket, és meg sem álltam az erdőig, ahol Brendont láttam meg futni, az erdő mélye felé.
- Neeee - kiáltottam Brendon után, mert éreztem, hogy van egy vámpír az erdőben. Nem mehet be. Reed is ott van. Mondhatom remek. Két idióta. Miután kitomboltam magam, gyorsan összeszedtem minden bátorságomat és már rohantam is az erdőbe. Mikor beértem a két férfit, felnéztem aranyszőke hajzuhatagom jótékony takarásából, és szembe találtam magam egy olyan lénnyel, akitől egyszerűen megrettentem. Láttam, hogy Brendonnal sincs ez máshogy. Ahogy Reedre néztem, csak biccentett felém egyet, majd eltávolodott és az egyik vastag fenyő takarásából nézte végig a történteket. Erőtt vettem magamon, és Naox elé sétáltam, majd én is büszkén tekintettem fel rá.
- Naox - biccentettem a magas és erős férfinek, akinek már a megjelenésétől is kirázott a hideg. Arcom érdektelenséget és undort tükrözött, viszont belül készültem síró görcsöt kapni, ugyanis a férfi bármelyik pillanatban megölheti a legjobb barátnőmet és Brendont is. Na, ebből nem eszik a rohadék. Füstölögtem belül, de kívülről csak egy rideg állarcot láttattam. - Csak, kisasszony - köptem oda a szavakat, majd sértetten néztem rá. Minek kellett ezt megemlítenie. Minek?
- Brendon, ezt nem értheted - néztem még mindig Naoxra, de így beszéltem Brendonhoz, nehogy egy percre is megszakítsam a szemkontaktust. - Beszéljünk inkább arról, amire kényszeríti az embereit. Hogy gyermekeket ölet meg, csak azért, mert vérfarkasokkal állnak rokonságban vagy, mert látták, ahogy az Úr, reggelizett a szüleikből. Szívtelenül, és minden érzelem nélkül gyilkolja meg a gyermekeket és a felnőtteket is egyaránt. Mert nem tud érezni, és magában annyi sincs, hogy a saját súly csoportjából válasszon ki valakit, aki ellen kiállhatna - sziszegtem fogaim között monológomat, és egészen közel sétáltam a vámpírhoz. - Talán csak nem megint valami ártatlan kislányt akar meggyilkoni, mert éppen közel áll hozzám? Csak mert ismerem, azért képes lenne végezni vele? Ennyi erővel, öljön meg engem. Enegdje el Caroline-t, neki ehhez semmi köze nincs - hangom végig nyugodt maradt és tárgyilagos, pedig belül megőrültem a haragtól és az igazságérzettől, ami mardosott.
Tudtam, hogy nem vagyok olyan erős, mint ő, sokkal gyengébb vagyok, de akkor is megpróbálom megmenteni Care-t ettől az élettől. Neki nem kell átváltoznia, mert ezután Naox egyetlen dologra használná, azt pedig nem kívánom még az ellenségemnek sem. Nem, hogy a legjobb barátnőmnek. Kieresztettem fogaimat, és neki ugrottam a férfinek, aki eldobta magától Carolt, és nekem esett. Talán egy szerencsém volt, még pedig a tetoválásom. Csak ezért nem ölt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése